Szívcsakra

A mostani feladat izgalmas, a 7 csakrából választani egyet, ami valami miatt kedves a számomra. Nos, igazából semmit nem tudok a csakrákról, nem is különösebben izgatott - sose. Szóval a választás random is lehetne (akár felírhatnám a 7 csakra nevet a papírra és húzhatnék egyet, kvázi mindegy lenne, hogy melyikről írok részletesebben:)).  Aztán gondoltam egyet, és mivel  nem vagyok egy "spiri-lady", egyelőre, úgy gondoltam a racionálisság ellensúlyozására választom a szívcsakrát. 

Általában a csakrákról:

A csakrák az ember fizikai szemmel láthatatlan, szellemi részeinek szervei, erőtestei. A csakra szanszkrit eredetű szó, kereket jelent, és lótuszvirágokként ábrázolják őket.

Auránk hét fő örvénylő körből álló energiarendszerrel van összefüggésben, amelyek biztosítják szervezetünk energiaáramlását. Csakráink a gerincoszlop mentén, egymás fölött helyezkednek el a szivárvány színeit követve. 

A csakrák biológiai funkciójukban kapcsolódnak a fizikai test megfelelő testrészeivel, belső elválasztású mirigyrendszerével és az idegekkel. Ezen kívül pszichológiai funkciót is ellátnak.

Az aura csakráinak fő feladata, hogy vitalizálja az egyes energiatesteket, így a fizikai testet is, valamint, hogy biztosítsa az aurarétegek közötti energiaátvitelt.

Szívcsakra:


Dolga: elfogadás - önelfogadás
Helye: mellkas közepe
Szervek: szív, tüdő alsó része, nyelőcső, bőr, felső hát, vállak, mellkas, véráramkör, vérnyomás, csecsemőmirigy
Mirigy: csecsemőmirigy
Testi zavarok: szív és érrendszer betegségei, tüdő- és mellrák, asztma, tüdőgyulladás, felső háti és vállproblémák, bőrbetegségek,
Mentális funkciók: szeretet, harmónia, bizalom, remény, önfeláldozás,
Túlműködés: birtokló, féltékeny, másoktól függ
Alulműködés: magányos, keserű, szégyenlős, kritikus
Szimbóluma: 12 szirmú lótuszvirág - Lótuszának tizenkét szirma a szív isteni tulajdonságait jelképezi: boldogság, béke, harmónia, szeretet, megértés, együttérzés, világosság, tisztaság, egység, könyörületesség, jószívűség és a megbocsátás.
Polaritása: nőies
Temperamentuma: melankólikus
Szín: zöld, rózsaszín, arany
Elem: levegő
Asztrológia: mérleg
Bolygó: Vénusz
Érzékszerv: érintés, tapintás
Kristályterápia: Turmalin (nem fekete), Zöld jáde, Smaragd, Rózsakvarc
Aromaterápia: Jázmin, Majoranna, Mandarin, Ylang-ylang, Rózsa,


Harmonikus működése esetén gyönyörteli és boldogító érzéseket élhetünk át, melegséget, nyugalmat, megbízhatóságot árasztunk magunkból. Jellemző ránk a nyitottság, együttérzés, segítségnyújtás és adakozás elvárások nélkül.

Rendellenes működésnél, amikor az elme és a tudat nem tiszta, könnyen kibillenhetünk ebből az idilli állapotból. Komplexusok, megszállottság, gyűlöletérzés, haragtartás, bosszúvágy alakulhat ki.

Testi szinten szív- és érrendszeri zavarok, magas vérnyomás, tüdőbetegségek, allergiák, asztma kialakulása a legjellemzőbb.

Jótékony hatású jógagyakorlatok:

Bhujangasana (kobrapóz)

Matsyasana (hal póz)

Légzőgyakorlatok (teljes légzés, tűzlégzés, váltott orrlyukú légzés)

Minden csakrához tartozik egy mantra, amivel a csakrával összefüggő problémákat lehet orvosolni.

Ezek a szavak szanszkrít eredetűek. Bár lefordítható a jelentésük, ennek ellenére a szó rezgése miatt az eredeti nyelvezet szerint kell mantraként használni.

A mantrát lassan, nyugodtan, egyenlő ütemben kell ismételni, folyamatosan. Közben érezhetővé válik az adott csakra is.

Egyszerre csak egy csakrának a mantráját használjuk.

Aki mind a 7 csakráját szeretné ezzel a módszerrel aktivizálni, az mindegyik csakra – mantrát ugyanannyiszor ismételje.

A hatás fokozható, ha a csakrához tartozó hangmagasságon ejtjük ki.

7. "H"

6. "A"

5. "G"

4. "F"

3. "E"

2. "D"

1. "C"

A  szívcsakra  mantrája: JANG, (g hang kiejtése nélkül) JAM.

Ahogy olvastam a csakrákról, főleg a szívcsakráról, feltűnt, hogy milyen érdekes választás volt részemről. Az jutott eszembe, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek... Mennyi minden kvázi igaz is lehet/ne rám. Például én egy alapvetően levegő jegyű (mérleg) ember vagyok, bár ezzel eddig nem foglalkoztam különösebben, de meglepett, hogy egy szándékos választás mennyire betalál.  A szívcsakra eleme a levegő, nekem  nagy kedvencem a jázmin, és szeretem a zöldet... meg a Bhujangasana az egyik kedvencem... 

Namaste!

http://csakra.jimdo.com/a-csakr%C3%A1k/sz%C3%ADvcsakra/

http://ezoterikustanacsok.shp.hu/hpc/web.php?a=ezoterikustanacsok&o=orlvn38rsj_pne_BB8

http://bikram.hu/?p=csakra

http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=127&Itemid=26
http://noieskismamajoga.hu/a-csakrak-es-azok-megbetegedesei/

Trataka

Trataka, avagy gyertyaláng nézés a jógában egy tisztító gyakorlat, egyfajta meditációként és pranayama-ként is felfogható. Fejleszti a koncentrációképességet, erősíti a szemet, és stimulálja az ajna csakrát. Segít alvászavar esetén, fejleszti az intuíciót, akaraterőt. 

Lényege: le kell ülni meditációs pózba, karnyújtásnyira, szemmagasságba elhelyezni egy gyertyát, vagy mécsest. Meg kell gyújtani és pislogás nélkül nézni a gyertya lángját először mondjuk 30 másodpercig, aztán a későbbiekben akár 1 percig is, vagy ameddig bírjuk. Közben egyenletesen lélegezni!! 30 másodperc elteltével a tenyerekkel elfedni a szemet egy fél perce, majd ismételni a gyakorlatot. Egymás után összesen háromszor végezzük el. 

Először szúr, aztán éget, fáj, csíp - menekülnék... és mégis maradok.
Visszatart, felfigyelek, épp nem lélegzem: benntartom, kifújom, de pislantok...
Újra kezdem, megint szúr, fáj... halál, könnyezik.
Elégetek mindent - fájdalmat, borzalmat. Magamat, emlékeimet.
Megpihenek.
Ködfátyol-lepel borít be.
Újrakezdem, megint fáj és csíp, és éget, sírnék...
de már nem tudok, nem akarok.
Gondolatok, cikáznak, keresem az utam - figyelek.
Megpihenek.
Sötét van, leszállt a ködlepel.

Nyugalom. Szeretem.


Eszembe jut:
"emlékből raktam össze rőzsét,
multból máglyát jövőm alá,
s tegnap tüzére holnap hősét,
magamat dobtam égni rá."
Babits Mihály


Namaste!

A három test és a LÉLEK

Vázlatosan a tények: 

A három test:

• Fizikai test (stuhla sharira) - 5 durva elem építi fel, érzékszerveinken keresztüli megtapasztalásnál használjuk (éber állapot). A halállal megszűnik.
• Asztrál test (sukshma sharira) - egyfajta összekötő híd a szellemi és a fizikai test között, ez az érzelmi világ (álomvilág, inspiráció).
• Kauzál test (karana sharira) - egyfajta kapu a magasabb tudatállapot felé (mély alvás, meditáció).

Ez a három test burokként fedi az egyedi lelket, a Rashi Purusha-t.   A fizikai testtől haladva a kauzál test felé a 3 test szintjeit  finomodás jellemzi.  A lélek független a 3 testtől, egyedi és örök. 

És itt egy percre megállt az én tudományom, tapasztalásom. Egyből jött a természettudós gondolkodásom, meg akarom magyarázni, logikusan érvelni...  ("Mivel belső élményeink érzékeléssel szerzett benyomásaink reprodukcióiból és kombinációiból állnak, a lélek fogalma test nélkül számomra üresnek és értelmetlennek tűnik."  Albert Einstein)

Fizikai szinten a testem tapasztal, van tudásom, hogy kerül ide a lélek? Mi a szerepe?    ...  és különben is, miért ennyire spirituális.   De bekattant valami, és mondom egye fene, csináljunk egy vichara meditációt. (ha már tanultuk, ugye:))

A meditáció alatt három dolog  villant be: 

• Yogananda önéletrajzi könyvéből az a rész, mikor Sri Juktesvar feltámadt és elbeszélte tapasztalásait a három testről Yoganandának. 
• A közmondás, mely szerint a test a lélek börtöne... (így utólag ehhez nincs mit hozzáfűznöm)
• És nem utolsó sorban Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma című verse:

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

További idézetek: 

Találkozás egy teljes emberrel

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak. 

Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkodott és számolni kezdett: "Egy, kettő, három... nyolc, kilenc", aztán magára mutatott: "tíz". Őneki már csak poggyász volt saját teste is.

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve. 

Weöres Sándor

"-Nagyszerű, akkor vágjunk a közepébe. Először is, minden embernek két teste van: csak ezt nagyon kevesen tudják. Az a test, amit jelenleg viselünk - mutatott önmagára, - az éber testünk. A másik, amiből most kiköltöztünk egy időre, az alvó. Az alvó testünk jelen idő szerint a padlón heverészik ennek a kocsmának az eredetijében, ugyanott, ahol összecsuklott, amikor kihurcolkodtunk belőle. Nélkülünk semmiféle önálló cselekvésre nem képes. Ettől eltekintve szépen teszi a dolgát: szuszog, emészt és így tovább.  ...   A legtöbb ember az egész életét az alvó testében éli le, és fogalma sincs, hogy ideát végig türelmesen várja őt egy másik.  ...  - Na most, a lélek a legkacifántosabb dolog. Jómagam amúgy inkább az én kifejezést kedvelem, úgyhogy a továbbiakban ezt fogom használni. Az énünk az alvó testben gyökerezik, az üres éber testnek nincs lelke.  ... A kétféle én, ellentétben a kétféle testtel, nem teljesen azonos. Mindkettő más személyiség. Megbonthatatlan egységet alkotnak, nem lehet különválasztani őket, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik ne nyomhatná el a másikat. ... "
Raoul Reiner  A kárhozott

Értsd meg, hogy nem tudsz hiteles kérdést feltenni önmagadról, mert nem tudod, kiről kérdezel. A ’ki vagyok én’ kérdésben az ’én’ nem ismert, és a kérdésből adódó kérdés: „nem tudom, mit értsek ’én’ alatt”. Meg kell tudnod, hogy mi vagy. Én csak azt tudom neked elmondani, hogy mi nem vagy. Nem a világé vagy, még csak nem is a világban vagy. A világ nem létezik, egyedül te vagy. Te teremted a világot a képzeletedben, akár egy álmot. Ahogy az álmot sem tudod elválasztani önmagadtól, úgy a külvilág sem lehet független önmagadtól. Te vagy független, nem a világ. Ne félj a világtól, te magad teremtetted. Vess véget az álomban való boldogság és valóság keresésnek, és föl fogsz ébredni. Nem kell tudnod ’miért’, és ’hogyan’, ezek vég nélküli kérdések. Vess el minden vágyat, tartsd elmédet csendesen, és fel fogod fedezni!

Sri Nisargadatta Maharaj - I Am That, 87. fejezet

Ne meditálj - legyél!

Ne gondold, hogy vagy - legyél!

Ne gondolkozz a létről - vagy!

Sri Ramana Maharshi

Na, akinek ezt volt türelme elolvasni! :)

Namaste!

Morajló kék tengeren 

habot hab ölelt, 

hullámot hívott a part, 

a nap sok felhőt zavart. 

Este aztán a hold

ezüst fénye ragyogott,

a homokban elmosódott,

furcsa lábnyomot hagyott.

Vichara meditáció

Számolom a perceket,
azt, ahogy telnek.
Agyamban a Semmi,
Ennyi, most csak ennyi...
csak a CSEND....
az fenyeget-kutat
őrjítő ez a tudat,
hogy SEMMIT teszek.

Selvarajan Yesudian

„Én nem olyan tanítót keresek, aki befolyásol engem. 
Olyan tanítót akarok, aki megtanít engem arra, hogy
ne engedjem magam befolyásolni."S. Y. (Jóga hétről-hétre)

Azt a feladatot kaptam, hogy mutassam be egy jógi, vagy jogini életét és formáljak véleményt, hogy rám milyen hatást gyakorolt, miért inspirál és ha igen, miért is választottam példaképemnek. 

Jó kérdés, szép feladat, de rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mi is a példakép? A példakép fogalma a következő: Mintául választott személy, akiben a példakép választó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg vagy ismer fel.(http://www.kislexikon.hu/peldakep.html#ixzz2j69eaJBc)

Igen, milyen egyszerű fogalom... ha visszagondolok gyerekkoromra, talán nem is volt példaképem, vagy, ha igen, mint minden kislánynak, az apukája, hogy ő milyen erős és bátor, és mindenre tudja a választ (persze mára ez a kép picit megcsorbult). Viccet félre téve, ha voltak is példaképek nem tudnék egyet kiemelni, mindig egy kis könyvmoly kislány voltam (felnőttként is az maradtam) és szerettem azonosulni írókkal, költőkkel, azok gondolataival. Volt aki jobban megfogott, volt, aki kevésbé. És jöttek az álmok, álmodozások, meg a zöld szemű... bárcsak én is tudnék így írni, gondolatokat kifejezni. Megteremtettem az olvasás által egy olyan különc és boldog álomvilágot, amely még ma is fogságban tart.

Az első két jógi, akiknek műveit olvastam B.K. S. Iyengar és Selvarajan Yesudian. Talán ők ketten voltak leginkább meghatározóak, illetve egy tanulási folyamat elején állok, nem biztos, hogy célszerű kapkodva az interneten, itt-ott híres jógik után kutatni, hogy hátha... idővel majd jön az is. Nagyon tetszett, mikor Iyengar családdal kapcsolatos szösszenetét olvastam valahol, hogy:

"Olykor azt kérdezik tőlem az emberek, – mondja B.K.S Iyengar – hogy lehetséges-e jógát gyakorolni és egyúttal családi életet is élni. A saját személyes példám nem elég, hogy ezt megválaszolja? Személyessé válik, ha így beszélek, de kérlek, ezt ne értsd félre. Sok szvámí és tanító él Indiában és Európában, akiket gazdag támogatók segítenek, de engem egész életemben senki nem támogatott, mert egy átlagos családos férfi vagyok. Ha hosszú, lobogó köntöst viselnék, úgy kezelnének, mint egy szvámít, de ha úgy öltözöm, mint bárki más, akkor nem vagyok több, mint Mr. Iyengar!" (http://aum.hu)

Tetszett, mert nekem is van családom és meg kell húzni a határt, hogy a család és a jóga gyakorlása/megélése között megtaláljam az egyensúlyt, a harmóniát, de összességében mégis rideg és távolság tartó, „kegyetlen” embernek gondolom Iyengart. Ezek az érzések a könyveinek olvasása közben és néhány videója láttán még inkább erősödtek bennem. Félre értés ne essék, tisztelem munkásságát, amit elért, de mégse ő az én "emberem".

A választásom végül - rövid hezitálást követően - Selvarajan Yesudianra esett, a miérteket az alábbiakban talán sikerül megfogalmaznom.

Először is ismertetném vázlatosan életrajzát:

1916-ban született Madrashoz közel, Dél-Indiában, egy keresztény orvos család fiaként látta meg a napvilágot. Tizenéves korában az orvos tudomány által gyógyíthatatlannak tartott izomsorvadást állapítottak meg nála. Ekkor találkozott a hatha jóga mesterével, Móhan Szingh-gel, aki rövid időn belül jelentős javulást ért el és végül teljesen meggyógyította tanítványát.

Példaképeinek legfőképp Ramana Maharshi-t (1879-1950) és Swami Vivekananda-t (1863-1902) tartotta.

1937-ben, húsz éves korában elindult hosszú európai útjára, amely során Magyarországra is eljutott. Yesudian eleinte nem is akart jóga oktatással foglalkozni, elsősorban orvosi (szülei szerették volna, ha tovább viszi az orvosi vonalat) és testnevelési tanulmányai miatt érkezett, de barátai közül sokan érdeklődtek a jóga iránt. Yesudian jógáról szóló előadásai és írásai nagy népszerűségnek örvendtek, hamarosan könyve is megjelent „Sport és jóga” címmel. A könyv óriási sikert aratott, napjainkig több, mint négymillió példányt adtak el belőle a világon, s több, mint húsz nyelvre fordították le. Yesudian Haich Erzsébettel együtt nyitotta meg első jóga iskoláját, azonban 1948-ban mindketten Magyarország elhagyására kényszerültek. A sors játéka folytán végül Svájcban telepedtek le, ahol számos jógaiskolát hoztak létre, többek között Zürichben, Bernben, Baselben, mely hamarosan Nyugat-Európa legismertebb jóga iskolája lett. Haich Erzsébet egészen nyolcvankilenc éves koráig aktívan részt vett az oktatásban; Selvarajan Yesudian Haich Erzsébet 1994-ben bekövetkezett halála után egyre inkább visszavonult. Utolsó jóga óráját pedig 1996 decemberében tartotta meg. 1998. október 26-án 82 éves korában hunyt el.

Tanítványai többek között: Miklós Ervin és a néhai Popper Péter.

Miértek:
Az első, ami engem megfogott, az ahogy ír magáról:

"Volt egyszer a napsütötte Indiában, Madrasz városában egy vézna, beteges kisfiú. Tizenöt éves koráig jóformán minden súlyos betegségen átesett: vörhenyen, vérhason, tífuszon, kolerán és a trópusi országokban gyakori más betegségeken. Csoda, hogy egyáltalán megmaradt. .... Apja mindent megpróbált vele, hiszen orvos volt, de csak annyit ért el, hogy fiát úgy-ahogy visszaistápolja az életbe." (Sport és jóga)

Annyira személyes, hogy megfog, szinte látom magam előtt a védtelen kisfiút, aki annyira kirekesztettnek érezte magát egészséges társai közül, hogy lopva, mikor senki se figyelte, utánozta őket, ugrált, szaladgált és talán akkor boldog volt gyerekként... Mégis, ami megragad, hogy áthatja a magáról írt jellemzést a szeretet, hogy békében van önmagával. Ami elsőre nem is tűnt fel, csak Gabi megjegyzése vezetett rá, mikor azt írta nekem, hogy szeresd önmagad. Engedd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Ezt viszont felismerni, tudatosítani nekem hosszabb feladat. Meg kell tanulnom megérteni, hogy a tökéletlenségemmel együtt vagyok tökéletes. Milyen furán hangzik...de igaz.

A második dolog, ami szintén magával ragadott könyvei olvasása során a hangnem, a hangszín. Tömören, egyértelműen és olvasmányosan fogalmaz. Úgy ír, mintha ezer éve ismernénk egymást és személyes jó barátja volnék, mintha egy tea mellett beszélgetnénk órák óta és fel se tűnik az idő múlása. A leírása, a magyarázata inspirál, szinte olvasás közben gyakorolni szeretnék. Számomra nagyon vonzó, hogy a lélegzésnek külön fejezeteket szán minden általam olvasott művében. Olyan alapvető igazságokat ír le, ami egyszerűen nem tud az olvasó számára bántó lenni, mert igaz: „A civilizált ember nem tud lélegezni. … Az a mód, ahogyan a huszadik század gyermeke lélegzik, a puszta vegetálásra is alig elég.” (Sport és jóga) Hihetetlen precízen és érthetően ír a helyes légzésről. Arról, hogy hogyan érdemes gyakorolni, hogy fejlődést érjünk el.

Megfog, ahogy mesél a gyerekkoráról történeteket, tanít jóga filozófiát, amit szintén olvasmányos formában ír le. Külön kiemelném a Sport és Jóga című könyvében: A lassított testgyakorlatok csodája című fejezetet. A cím alapján nem értettem, hogy ez mi is akar lenni, viszont olvasva hamar egyértelművé vált. Imitálva kell „eljátszani” például a súlyemelést, a futást, vagy épp a favágást. Nem szeretem, ha középpontban kell lennem és engem figyelnek, de ezek a gyakorlatok némi kapcsolatot engedtek meg felfedezni Gergő - általam varázs cirkusznak/varázs színháznak nevezett - játékával. Ami jó, fel lehet benne oldódni, igaz, lassan és ahhoz is az kell, hogy szeressük önmagunkat. (ajj, ez mindig előjön) Van még egy fejezet, amit mindig kétkedve olvasok jóga könyvekben, ez a tanácsok, követendő útmutatások. Yesudian itt is olyan szeretettel ír, kér, hogy eszembe nem jutna morgolódni, hogy de most ez miért, muszáj…

Ami számomra talán a legvonzóbb és csodálatos emberré tette a szememben, az a következő kis történet:

„Egy ízben a budapesti Zeneakadémián tartott nyilvános előadásom végén sokan szerettek volna személyesen pár szót váltani velem. Közöttük fedeztem fel egy kisfiú várakozó alakját. Mélyen megérintett, hogy egy ilyen fiatal arc feltűnt az emberek között, így hát odamentem hozzá és megkérdeztem mit kíván.

-          - Tizennégy éves vagyok, Yesudian úr, és nem növök tovább. Tudna nekem segíteni? – szólt a fiú, mintegy esdekelve.

Gyere el a holnapi öt órás csoportba, és megnézzük mit tehetünk érted. Ezek után elváltunk. Király józsef másnap eljött, reménykedő arca örömtől sugárzott….Három hónap elteltével egyszer szégyenkezve odajött hozzám, és a zsebét asztalomra ürítette. Garasok voltak benne, melyeket ez idő alatt megtakarított.

-          - Ha nem bánja Yesudian úr, csak ennyit tudok most adni Önnek.  Megengedné, hogy tovább jöjjek?

Biztosítottam afelől, hogy fizetés nélkül is jöhet,és visszaadtam neki az aprópénzt. A fiú arca elkomorodott és igen csalódott lett. Örömteli szívvel gyűjtögetett, hogy kifizethesse a részét, és az elutasításom most megbántotta.

-          - Rendben József, elteszem a pénzt, ami ugyanolyan becses számunkra, mint neked.

Ezután mosolyogva kezet ráztunk.” (A jóga áldásos ereje)

Popper Péter  például így ír róla:

1943-ban - tízéves voltam - egy vasárnapon apám elvitt a Vigadóba, ahol az akkor 26 éves Selva Rajan Yesudian madrasi jógamester iskolája működött. Európában tombolt a háború… Jógaiskola? Ez valami csodának tűnt. A szellem parányi szigete a borzalmak tengerében. Apámnak fogalma sem volt arról, hogy mi a jóga. De hallott valamit az ősi indiai lélegző gyakorlatokról. ….

Mit látott egy tízéves kisfiú? Először is - és mindenekfelett - egy gyönyörű, barna bőrű fiatalembert, aki már ezért is nagyon imponált neki. Testének arányossága, izmossága, szépsége még a gyerekeknek is feltűnt. Láttuk, hogy minden nő szerelmes bele. Ezen vihogtunk. Furcsa akcentussal beszélt magyarul, ezen is jól szórakoztunk. De a legnagyobb szám, amiért szívesen jártunk hozzá: Najovits bácsi hatalmas, kövér, jó ötvenes nyomdászember volt. A jógából annyit értett, hogy lehetőleg sokáig kell visszatartania a lélegzetét. S így is tett. Nagyszerűen tudta felfújni magát. Nekem úgy tűnt, hogy kétszer akkora lett, mint volt. Aztán rózsaszín lett. Aztán piros. Aztán kék. Aztán lila. Végül nem bírta tovább. Mint a fergetegé, robbant ki belőle a levegő. S csak Yesudian szelíd hangja hallatszott:

- Csák felül... Csák felül engedje ki, Nájovits úr!...
Mi, gyerekek a földön gurultunk a nevetéstől. Persze Yesudian nem csak pránájámákat tanított, s azokat se így. De az emlékeimben leginkább ez maradt meg.

Nagyon sok történetet tudnék még kiemelni, ami hatással volt rám, de talán a legfontosabbak említésre kerültek. Nem ismertem Yesudiant, de a könyvei alapján egy rendkívül türelmes, őszinte, hatalmas szívvel rendelkező ember lehetett, aki hihetetlen harmóniában volt önmagával (még akkor is, ha ő csak kisinas volt Haich Erzsébet mellett J) és a tanítványait is szeretettel, végtelen odaadással oktatta. Hihetetlen erőre és önismeretre vall, hogy eljön Európába egyes-egyedül, egy számára teljesen ismeretlen közegbe, ismeretlen kultúrába és nem adja fel… küzd az álmaiért, céljaiért, mikor ellehetetlenítik Magyarországon, tovább áll ugyan, de tartja a kapcsolatot addigi tanítványaival és elölről kezd mindent. Itt jegyzem meg, hogy párhuzamot vélek felfedezni az eddig tanultakkal… Yesudian bátran mondja: LEGYEN!, töretlenül hisz benne és lesz. Inspirál, mert valahol én nem érzem ennyire magaménak még ezt a mentalitást, még nem tudok hinni töretlenül abban, ha kimondom és elfogadom: legyen, akkor lesz. Nekem nem ennyire fehér-fekete. Sokkal összetettebb… Szívesen veszem kézbe könyveit, akkor is, ha csak néhány percem van, hogy beleolvassak egy-egy történetébe, vagy ászana leírásába.

Yesudian kiegyensúlyozott, nyugodt és tiszteletre méltó ember volt, akire felnéztek. Talán ez az a harmónia, lelki egyensúly, amit én is keresek.

Felhasznált források:

Selvarajan Yesudian . Haich Erzsébet: Sport és jóga

Selvarajan Yesudian: A jóga áldásos ereje

Selvarajan Yesudian : Jóga hétről-hétre

http://ursuslibris.hu/joga1-reszletek/

http://jogapedia.hu/selverajan-yesudian

http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/Kult%C3%BAra/cikk/yesudian-haich-erzsebetrol

http://www.yoga-university.ch/yesudian.htm

Mai idézet

„Sem a test, sem pedig a hangulat nem lehet úrrá felettünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a test tartozik hozzánk, nem mi a testünkhöz.”

Vivekánanada

Limbikus rendszer és jóga

A mostani házi feladat az oktató képzésen az, hogy miért fontos a limbikus rendszer a jógában, hogyan működik a tudatosság kémiája a jógában, mi lehet a kapcsolat az idegrendszer és a jóga között. Vagy valami hasonló... megvallom őszintén nem teljesen világos a feladat mibenléte... a végén még a bicskám is beletörik. 

Először is tisztáznék néhány fogalmat: 

Az idegrendszer olyan specializálódott sejtek hálózata, melyek információt szállítanak az élőlény környezetéről és saját magáról, valamint az a szervrendszer, amely irányítja a szervezet többi részét. Feldolgozza a külső és belső ingereket, amelyekre a test valamennyi részének irányításával reagál. 

A limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal.

Ez a rendszer az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol további ellenőrzést. Fejlettebb emlősöknél gátolhat bizonyos ösztönös viselkedésmintákat, ezzel lehetővé téve a környezet változásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodást. Részei: a hippokampusz és az amigdala nevű kis sejtcsoportok, amelyek az emlékezésben játszanak jelentős szerepet. A határkérgi rendszer, limbikus rendszer elnevezése a limbus szóra vezethető vissza, amely szélt, határt jelent, és az elnevezést nagyjából azoknak a képleteknek a csoportjára használták, amelyek az agykéreg és a hipotalamusz határterületén helyezkednek el. Ma már ismert, hogy a limbikus rendszer számos más képletet is magában foglal azokon kívül, amelyek ezen a határon találhatók.

A hálózatos állomány (formatio retikularis), ahogy a neve is mutatja egy hálózatos szerkezet, amelyet idegsejtek és idegrostok alkotnak. A központi idegrendszer tengelyében a gerincvelőtől a nagyagyig nyúlik. Nagyon fontos idegpályákat és idegi magvakat, valamint szabályozó központokat tartalmaz. A legtöbb érző rendszer felől kap információkat, és efferens rostjai a központi idegrendszer valamennyi szintjéhez eljutva befolyásolják az idegsejtek működését. Neuronjainak kivételesen hosszú dendritjei lehetővé teszik, hogy az egymástól távol lévő felszálló és leszálló pályákból is információkat vegyen fel. Számos kapcsolatán keresztül befolyásolni képes a következő működéseket és rendszereket: vázizmok aktivitása, a testi és zsigeri érzések, az autonóm idegrendszer, az endokrin rendszer, valamint a tudatosság szintje. A retikularis aktiváló rendszer az ébredést és a tudatállapot szintjét ellenőrzi. Több felszálló idegrendszeri útvonalban, amelyen érző információk szállítódnak a magasabb központok felé, közbeiktatódva jelen van a hálózatos rendszer, amely azután ezeket az információkat közvetíti az agykéreg különböző részeire, amivel az alvó egyén felébredését okozza. Nagyon valószínű, hogy az éberség különböző szintje a hálózatos rendszer aktivitásának fokától függ. A beérkező fájdalomingerek erősen fokozzák a formatio reticularis aktivitását, amely azután fokozottan ingerli az agykérget. A fenti leírásból nyilvánvaló, hogy a hálózatos állomány (formatio reticularis) az idegrendszer olyan része, amely gyakorlatilag a test minden működésére hatással van.

Nyúltvelő vagy medulla oblongata a gerincvelő folytatásaként a nyakszirtcsont nyílása (öreglyuk) szintjétől a hídig terjed. Ez egy kúp alakú test, elülső felszínén hosszanti barázda rendszer van, amely tartalmazza a motoros és érző pályákat. Életfolyamatok, légzés és szívdobogás szabályozásáért felel.

Ezek a fogalmak így szépek és jók, más kérdés mennyire érthetők. Az idegrendszer szerintem egy bonyolult és talán nehezen is felfogható hálózat. Minden szervhez, szövethez eljut, információt szállít.  És hogy kapcsolódik mindez a jógához, ott milyent szerepet tölt be? Na igen, ez a legnehezebbik része. 

Azt tudjuk, hogy a limbikus rendszer felelős az élni akarásért, itt  születnek az érzelmek, a limbikus rendszerből származó impulzusokat és  az általuk keltett érzelmi reakciókat a homloklebenynek köszönhetően tartjuk féken. A jobb homloklebeny inkább a negatív, a bal pedig a pozitív érzelmekkel van kapcsolatban. A limbikus rendszer akaratlagosan nem befolyásolható. (Természetesen egy gyermek limbikus rendszerének és homloklebenyének fejlődnie kell az érzelmek agykérgi szabályozásának megnyilvánulásához - hiszen az agy fejlődése nem fejeződik be magzati korban, hanem folytatódik a születés után.)

A nyúltvelő (medulla oblongata) a Kriya jógában jön elő, mégpedig azt mondja a Kriya jóga tan, hogy az ego (én) központja a nyúltvelő. Ez tekinthető az ön-tudat negatív pólusának, a pozitív pólus pedig a két szemöldök közötti területen van (harmadik szem fókusz). Ha meditáció, légző gyakorlatok alatt ide  a harmadik szemre összpontosítunk, akkor az én-t/tudatot kiteljesíthetjük a végtelenbe. A gerinc a végtelenbe vezető fő útvonal. A test isten temploma, Istent magunkban kell megvalósítani. Bármilyen zarándokhelyet látogat meg a test, illetve bármilyen szertartást hajt végre, a végső zarándoklatot belül kell elvégezni. A végső vallásos szertartás pedig az életerő felajánlása az istennel való belső egyesülés oltárán.
Ez a Kriya Yoga útja.

De beszéljünk előbb  még egy kicsit a tudatról, a tudatosságról:

 A tudat az élőlények viselkedésének leírásakor használt fogalom, amellyel az ún. tudatos gondolkodást foglaljuk össze, mintegy entitásként gondolva rá.  A tudatos gondolkodás az, amikor fel tudjuk idézni, hogy mit hogyan gondolunk és miért.  Tudatos élőlény az, aki a környezetéről egy komplex modellt alkot. Ez az embernél együtt jár az én-tudattal, amit már a tudatosság magasabb fokának is nevezhetünk, hisz az ember a környezetéről alkotott modellbe beilleszti saját magát is, mintegy magáról is képet alkot, nem is akármilyet, tudatosat. Gondoljunk csak bele, ha a tudatunknál vagyunk, akkor milyen képeket alkotunk: észleljük a tér alakját, formáját, nagyságát, érzékeljük az időt, látunk, igent talán a látás, mint a megfigyelés és érzékelés  egyik legfontosabb pillére.  ...

Talán eljött az a pont, ahol már beszélhetünk a jóga szerepéről. A mai világban az emberek nagy része stresszes, illetve a külső ingerekkel van elfoglalva, azzal, hogy karriert építsen, hogy jó fizetése legyen,  vagy épp márkás autója, talán leginkább azzal, hogy a külvilág mit gondol róla.  Valahol elveszett az az én-tudat, hogy az egyénnek mi a jó, az ember a saját belső világával áll hadilábon. Nem figyelünk a test jelzéseire, a belső ingerekre  - anélkül pedig nehéz jógázni is. Az idegrendszer, mint minden a testben, az egyensúlyra törekszik. Ebben segít a jóga. A jóga segít helyreállítani az idegrendszer egyensúlyát. Hogyan? Először is a légzéssel, mivel a légzés állapota  szoros összefüggésben van az idegrendszer állapotával. A légzőgyakorlatok befolyásolják a légzést,  ami ezáltal  nyugtatja az idegrendszert. Ahogy megszabadul a test a feszültségtől, úgy szabadul fel az elme is korlátaitól. Segít a jóga befolyásolni az amúgy akaratlagosan nem befolyásolható területeket. Úgy hiszem, a különböző érzelmi lenyomatok, amiket a limbikus rendszer őriz, azokhoz mindenkinél különböző lelki folyamatok társulnak.  Értem ezalatt, hogy például egy tavaszi szép napon egy zápor, vagy egy épp kinyíló tulipán mindenkiben mást mozgat meg. Más érzelmi reakciót vált ki mindenkiből egy ölelés, vagy épp egy veszekedés.  Másképp álmodozunk, fantáziálunk, vágyakozunk, ettől leszünk egyediek. A rendszeres jóga segít az ön-megfigyelésben, a test-tudat, a test-jelzések megismerésében, megtanít arra, hogy jelen legyünk ott a MOSTban, hogy megváltoztassuk a megváltozhatatlant. 

Más tükröt tart a világ. 

Nem érzi ezt, aki nem lát.

Namaste!

http://www.ananda.org/meditation/free-meditation-support/articles/yogananda-on-kriya-yoga/
http://www.samata.com/article-Dilip-Sarkar.php
http://napidoktor.hu/cikk/102.8920/Ahol-az-erzelmek-szuletnek-a-limbikus-rendszer
Dr. Szántai Károly: anatómia-élettan jegyzet, Budapest, 2005.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Formatio_reticularis_%C3%A9s_a_limbikus_rendszer

Mai gondolat

"A kedves szavak rövidek és könnyű kimondani őket, visszhangjuk azonban végtelen."  Teréz anya

Szép Ernő: Csak a szívem érzi

Hallgassátok:

http://www.youtube.com/watch?v=w1RDuOla0yE

Namaste!

nem alszom el,
csak álmodom
végtelen... utat tör
a fájdalom.
visszanéz, rám tekint
a törött tükör.
a képmás legyint
hallgatom, de nem alszom
csak álmodom...

Virabhadra, a démoni hős legendája

Az indiai mitológia mindig érdekes volt számomra (bár helyenként nehezen követhető), hihetetlen gazdag, szerteágazó és minden, ami lehetetlen az mégis lehetséges. (hihetetlen :)) Virabhadra történetének elmesélése előtt fontosnak tartok egy röpke kis bevezetést:

India autentikus vallása a hinduizmus, vagy brahmanizmus, mely egy gyors ütemben fejlődő vallás, hiszen még napjainkban is formálódik.  A hinduizmus alapjait Shiva, a pusztító, Visnu, a megtartó és Brahma, a teremtő istenek hármasa alkotja. Shiva az egyik legfőbb isten a hinduizmusban, több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Hold és a tűz. E nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Hátasállata a Nandi bika. Lakhelye a Kailásza-hegy. Hajfonataiból ered a Gangesz folyó.

Shiva egy olyan aszkétikus teremtőisten, akit jó és rossz tulajdonságokkal is jellemeznek. Egyfelől védelmező és óvó, másfelől kegyetlen pusztító aspektusát ismerjük. Nyakában koponyafüzérrel, olykor félig férfi, félig női alakban ábrázolják. Ezzel kettős természetét, az ellentétek kölcsönhatását, egymásban való feloldódását szimbolizálják. 

• Jobb kezében háromágú szigonyt tart, homlokán félhold alakú díszítés van. Koponyafüzéreket és kígyókat hord a nyakán. Lábát a legyőzött törpén, Mujalaka démonon nyugtatja. Bal kezében egy dobot tart. 
• Gyakran három szemmel ábrázolják, a harmadik szeme a homloka közepén van. 
• A testén elhamvasztott holtak hamufoltjai láthatók, ami aszkéta életmódjára utal. 
• Csapzott, arany, vagy sárgásfehér hajfonatokkal jelenítik meg. Kék nyelvvel és torokkal festik meg a színes szobrokon vagy képeken 

Na, de térjünk végre a lényegre: 

Daksha Brahma, a teremtő isten egyik fia, aki egy nagyszerű király. Dakshának 24 leánya volt Parsutitól, és még 62 a másik feleségétől, Panchajanitól. (milyen szapora, nem igaz? :)) Legkisebb leánya, Sati. Sati miután felnőtt egyetlen vágya volt, hogy Shiva asszonya lehessen. Mit tehet ilyenkor egy jó és szerető apa? Természetesen megtiltja. (ki érti ezt?) Na, de Satit sem olyan fából faragták ám, érdekelte is őt az apja engedélye, persze, hogy hozzáment Shivához. Dakshának nem  sok választása volt. 

Ahogy aztán telt-múlt az idő Daksha nagy áldozatot mutatott be, melyre minden nagy istenség meg volt hívva, kivéve Shiva és felesége Sati. Persze, Sati mint mindig, most is olyan engedelmes volt, hogy érdekelte is őt, hogy megtiltották neki, hogy részt vegyen az ünnepségen, ment ő meghívás nélkül is.  (Shiva is ellenezte, hogy elmenjen.) Daksha megalázta és megsértette lányát, Satit, aki erre tűzbe vetette magát és elégett. Na több se kellett, megtudta ezt Shiva és éktelen haragra gerjedt. Mérgében kitépte néhány hajszálát, s a földre hajította, melyből létrejött Virabhadra (Shiva destruktív megtestesülése) és Bhadrakali (főistennő, egy vad és intenzív megtestesülés, Virabhadra menyasszonya). (ahelyett, hogy feltámasztotta volna Satit, hisz megvolt a hatalma hozzá...) Virabhadra fekete volt, mint a felhők és legalább ezer karja is volt, no meg 3 égő szeme és szörnyű fegyvereket is cipelt. Virabhadra hatalmas démon, hős-szörny, aki miután Shiva lábai előtt meghajolt, hogy tiszteletét és engedelmességét kifejezze, azzal a feladattal lett megbízva, hogy vezesse seregét Daksha ellen és pusztítsa el annak áldozatát. Úgy robbantak be Daksha gyülekezetének kellős közepébe, akár egy hurrikán. Tönkretették az áldozatot, megfutamították az ott lévő egyéb istenségeket, papokat, Dakshát pedig lefejezték. 

Shiva mindeközben visszavonult Kailászra gyászolni. És persze mély meditációba vonult. (mi mást csinálhatott volna??) Sati a Himalája tövében Uma alakjában született újjá, és megint élete vágya Shiva szerelmének megszerzése volt.... de az már egy másik történet. 

Virabhadráról pedig ászanákat (Virabhadrasana I., II. és III.) neveztek el, hogy emlékezzünk a nagy hősről, aki csapozott hajfonatból született. 

Dél-Indiában Virabhadrát különös imádat lengi körbe mind a mai napig. Shiva legtöbb templomában található Virabhadra szobor is.  Andhra Pradesh államban a leghíresebb a Lepakshi-i templom, amely például Virabhadrának van felajánlva/felszentelve. 

Íme Virabhadra:

 vagy

Namaste!

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Virabhadra

http://en.wikipedia.org/wiki/Virabhadra

http://www.harekrsna.com/philosophy/associates/demons/siva/virabhadra.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hinduizmus

http://hu.wikipedia.org/wiki/Siva

http://www.jatland.com/home/Virabhadra

http://en.wikipedia.org/wiki/Bhadrakali

B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban

Látni vagy nem látni?

Hosszú ideje próbálom megírni ezt a bejegyzést, és annak apropóján, hogy a kisebbik lányom  november 5-én 3 éves lesz, nekiállok....bár... Még nyár végén kísért el engem, már nem is emlékszem, hova. Hazafele a buszon szemben egy fiatal pár ült. A srác vak volt, a kedvese nem. Hangosan beszélgettek... a fiú, mintha tudomást se venne a környezetéről, csak mondta, mondta... Aranyosak voltak. Nem volt zavaró, hogy mindent hallani, ha jól rémlik, zenéről beszélgettek, eleinte.... Hedvig fáradt volt, mondtam neki, hogy hunyja be a szemét, szundikáljon az ölemben. Szót fogadott. Eltelt pár perc, én is messze jártam gondolataimban... hallom, amint a fiú hangosan, hogy mindenki hallja, szinte kiáltja a kedvesnek, annyira gyönyörű vagy, szeretlek. Több se kellett, a lányom szeme kipattan, és kérdezi: Céli, ez hogy lehet, hisz nem is lát?  Én próbáltam csitítani, hogy ne olyan hangosan, a pár mosolygott... aztán kedvesen magyaráztam neki, hogy azért, mert a szemével nem, a szívével lát. Ő érzi, tudja, hogy szép a barátnője.  Hedvig felkiáltott: Ez az, ezt nagyon bírom, ez olyan, mint a mesében! És ezzel vissza is aludt. Na igen, kalandoztak el a gondolataim, miközben zötykölődtünk, miért csak a mesében? És minden, ami ekkor eszembe jutott, egy mesében már megfogalmazásra került:

Az élet olyan, mint egy csésze kávé...

Egyszer egy csapat öregdiák, valamennyien igen sikeresek a munkájukban, összejött, hogy

 meglátogassák az öreg professzorukat. A kedélyes társalgás hamarosan az életben és a munkában

 megtapasztalt stresszről szóló panaszáradatba torkollott.

A házigazda ekkor kávét ajánlott a vendégeinek, majd kisvártatva egy nagy kannával, 

valamint számos különféle csészével tért vissza a konyhából. 

Volt köztük porcelánból, műanyagból, üvegből, sőt kristályból készült is.

 Az egyik olcsó, a másik drágább, és akadt köztük néhány igen különleges darab is.

Vegyenek maguknak a tálcáról, kínálta őket a professzor.

Mikor már minden kézbe jutott csésze, az öreg tanár körbenézett, majd így szólt:

"Ha észrevették, az összes drága csésze gazdára talált, míg az egyszerűbb, 

ne adj'isten, csorba szélűek, megmaradtak. Azt kell hogy mondjam, hogy míg egyfelől természetes az, 

hogy mindenki a legjobbat választja magának, másfelől viszont éppen ez a gyökere az önöket gyötrő 

sok stressznek és problémának.

Amit eredendően akartak, az, ugye, a kávé, és nem pedig a csészék. 

Ám önök kiválogatták a legdíszesebb csészéket, sőt, titkon a társaikét is alaposan szemügyre vették… 

Nézzék: az életük  a kávé, a csészék pedig a munka, pénz, társadalmi pozíció. 

Csupa olyan eszköz, ami arra való, hogy az Életet megtartsa, tartalmazza, 

de nem változtatja meg annak eredeti minőségét. Sokszor megesik, hogy miközben a csészére 

koncentrálunk, elmulasztjuk az Isten adta "kávé" élvezetét…

Ne engedjék hát, hogy a csészék az orruknál fogva vezessék önöket! Élvezzék inkább a kávét."

(Ismeretlen indiai szerző, közreadta Dr. Divya Singhal, fordította: F. Tóth Krisztina)

Idézet mára

"Ahhoz, hogy igazságos lehessek, tudnom kell, hogy nem vagyok birtokosa semmiféle abszolút igazságnak" Pilinszky János

A léleKzetem az életem

Megkezdődött a jóga oktató képzés 19-én, amit már nagyon vártam. Hihetetlen intenzíven és élményekkel gazdagon telt az első két nap. Van, amiben egyelőre a káoszt látom, van, amiben kicsit kezd tisztulni a kép.... azt hiszem. Ehhez a tisztuló képhez kapcsolódik az első házi feladat is, amit Gabi feladott: A hogyan lélegezzünk a jógában, minden, ami légzés.... 

Nem tudom mások hogy vannak, nekem a légzés mindig egy nagy mumus volt. Lélegezz nyugodtan, mélyen... pfújj. Allergiás vagyok, többek között a macska szőrre, amitől úgy be tudok fulladni, hogy ügyeleten kötök ki gyógyszerért. Ilyenkor mindig mondja a férjem, ne kapkodd a levegőt... persze könnyű neki, nem ő érzi azt az óriási nyomást a tüdőn, amit én.  Mintha össze akarna roppanni az egész mellkasom, és hiába küzdök, hogy legyen elég oxigénem.  Na itt jön a jóga... amióta jógázom, azt hiszem kezdem megtanulni a kontrollált légzést. Odafigyelek jobban, mit jelez a szervezetem, tudatosan próbálok egyenletesen és mélyen lélegezni... két napja gondolkodom, mit is írjak, amikor a semmiből bevillant, hogy mikor is fulladtam be utoljára? Idejére se emlékszem... kérdezem a férjem, szintén gondolkodott hosszasan... majd azt mondta, nem tudom, Cicám, régen...  Első hihetetlen pozitív élmény. 

Na de kanyarodjunk vissza a jógához kicsit: 

Eddigi jóga élményeim során a különböző oktatók nem fektettek túlzottan nagy hangsúlyt a légzésre, pedig minden alapja a helyes légzés. Illetve tisztelet a kivételnek, aki  tanította volna a helyes légzést, csak arra már nem figyelt kellőképpen, hogy a csoportban, ha valaki új és kezdő, akkor nem érti, nem tudja a légzést... egy nagy káosz volt a végére a fejemben: hasi légzés, teljes jóga légzés, pranayama ... és akkor  most mi van, tettem fel a kérdést az első otthoni próbálkozásoknál.

Hogyan is lélegezzünk a jógában? 

Tudatosan, igen, tudatosan, mindig oda, ahova lehet. És itt jön a megfigyelés, tapasztalás, majd hirtelen egyszerűbb lett minden. Nekem. Könnyebbek lettek az ászanák.   

A légzésnek ugyanis kulcs fontosságú szerepe van, hiszen azonnal beavatkozik a fizikális és a mentális folyamatokba. A helyes légzés elsajátításához  sok idő és rengeteg türelem kell, hiszen akár évtizedek rossz beidegződéseit kell felülírni. A helyes légzés megtanulása mindig saját légzésünk megfigyelésével kezdődik, majd speciális gyakorlatokkal beavatkozunk a légzésünkbe,  hogy a végén szokásunkká tudjuk tenni a helyes légzést. 

A légzés formái: 

1. hasi légzés - pl. Shavasana
2. rekeszlégzés
3. mellkasi légzés - mellkas nyitó pózoknál, 
4. "hátrafelé" történő légzés - pl. Balasana

Ászanák alatt rekesz légzést (mély ujjayi) alkalmazunk, amihez a mellkas alsó és középső része mozdul. Ezt a fajta légzést sehol másutt nem tanultam, Gabi tanította. Rendkívül intenzív és fáradságos munka így lélegezni. Azt eddig is tudtam, hogy nem használjuk ki a teljes tüdőkapacitásunkat, de ezt megtapasztalni döbbenetes élmény volt. Igaz,  hétfő reggelre komoly rekeszizom izomlázam volt. Viszont ez a légzés technika számomra gördülékenyebbé és hatásosabbá tette az ászanák gyakorlását. 

Kezdőknél a sorrend mindig fontos!!!

1. Paradox légzés átkódolása
2. Rekeszlégzés  
3. Pranayama

Néha (sokszor :)) szétesik gyakorlás közben a lélegzetem, olyankor próbálok nem dühös lenni magamra, hogy nem összpontosítottam eléggé, hanem tudatosítani, hogy mit lehet jobban csinálni,  mire kell  még figyelni. Talán tudom, hogy honnan indulok és látom, hogy merre kell haladnom a helyes légzés irányába....

Kifújom, majd beszívom, 

újra meg újra benntartom. 

Nem feszes, könnyedén

mondom magamban én. 

De közben itt is, ott is 

mennyire nagyon fáj...

türelem, türelem

közel a megoldás... 

  

Namaste! 

"A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság." Buddha

Mese mára

Egy öttagú család pihent a parton. A gyerekek az óceánban fürödtek, és homokvárat építettek, amikor a távolban feltűnt egy töpörödött öregasszony. Szürke haját fújta a szél, ruhája pedig koszos és rongyos volt. Valamit mormolt magában, miközben a szatyrába pakolta a földről felszedett dolgokat. A szülők magukhoz szólították a gyermekeket, és azt mondták nekik, hogy maradjanak távol az öregasszonytól. Amint le-lehajolgatva és szedegetve elhaladt előttük, rámosolygott a családra. De az üdvözlése válasz nélkül maradt. Hetekkel később tudta csak meg a család, hogy a töpörödött öregasszony azt tűzte ki élete céljául, hogy felszedje az üvegdarabokat a homokból, nehogy a gyerekek megvágják a lábukat. 

Bepillantás a végzős jógaoktatók képzésébe

A hétvégén volt szerencsém bepillantást nyerni a most végzős jógaoktatók képzésébe.  Igazából egy "esettanulmány" voltam számukra. Személyre szóló tanácsokat kaptam a saját, otthoni gyakorlásomhoz. Hogy hogyan is zajlott? Szuper jó hangulatban. Bár az elején engem zavarba hozott, hogy 7 szempár árgus tekintete vesz körbe, meg is kérdeztem, hogy esetleg a fogaim is mutassam meg, vagy elég, ha a pipaszár lábaim nézegethetik.  Először is jól kikérdeztek: mióta jógázom, milyen irányzatokat gyakoroltam eddig.  Van-e valami egészségügyi problémám, hogy alszom, milyen a közérzetem. Illetve, hogy van-e valami célirányos kérésem, amiben ők a jógával tudnak nekem segíteni. Minderre volt 15 percük, majd újabb 15 percet kaptak Gabitól arra, hogy összeállítsák számomra az ayurvédikus elvek szerinti gyakorlatsort.  Miután ismertették, hogy milyen gyakorlatokat szántak nekem, meg is tanították a sorozatot.  Felemelő élmény volt, főleg a másnapi kellemes izomláz a karomban, vállamban. Olyan helyeken éreztem izomlázat, ahol nem is gondoltam, hogy egyáltalán lehetséges... Egy kérésük volt, hogy legalább 3 hétig gyakoroljam és számoljak be arról, hogy hozott-e változást az életemben ez a személyre szabott edzés terv. Na, a gyakorlásban nem lesz hiba, a hatására pedig én is roppant kíváncsi vagyok. 

Agnisoma elvonulás II. - Pránájáma

A pránájáma a jóga negyedik tagja. 

A pránájáma jelentése az életenergia harmonizálása a légzés megalapozásával. A prána jelenti a légzést, a lélegzést, életet, energiát, erőt,  az ájáma pedig hosszúságot, megnyújtást, vagy épp a visszafogást. A pránájáma a légzés tudománya, amely tartalmazza a helyes légzés ritmusmintáit. Ezek a ritmusminták erősítik a légzőrendszert. E körül forog az élet kereke. A jógi életét nem is napjaival, hanem a légvételeinek számával mérik.

 A pránájáma célja, hogy egy nyugodt állapotú elmét hozzon létre, mivel a légzés és az elme nem különálló dolgok. Azzal, hogy a légzésünk folyamatát megtanuljuk kontrollálni, harmonizálni, sikerül az elménket lecsendesíteni. Ebben a csendes nyugalomban kevésbé vagyunk hajlamosak kiszámíthatatlan érzelmi reakciókra. A légzés kontrollálása kiterjed a légzés valamennyi műveletére: 

• belégzés, vagyis púraka: feltöltés
• kilégzés, récsaka: tüdő kiürítése
• légzés szünet, légzés visszatartás, vagyis a kumbhaka

Magának a légzésszabályozásnak több célja van: 

• felrázza a fizikai testet
• megváltoztatja a vérkeringét, az anyagcserét, így kihat valamennyi szervre
• segít az egészség megőrzésében
• lecsendesíti az elmét, megfékezi a gondolatokat

A pánájáma gyakorlatokban az orrlyukak, az orrjáratok, a nyálkahártyák, a légcső, a tüdő és a rekeszizom játszanak szerepet. Ezért sem szabad elhamarkodottan a pránájáma elsajátítására törekednünk, fontos, hogy legyen egy guru, aki fel tudja mérni tanítványa testi korlátait. A helytelen gyakorlás során légzőszervi betegségek alakulhatnak ki, ill. az idegrendszerben is felléphet működési zavar. 

Személyes élmények:

Nagy kíváncsisággal vártam a táborban a reggeli pránájáma gyakorlásokat. Eddigi jóga gyakorlásom során valahogy ez kimaradt, sehol nem fektettek rá eléggé nagy hangsúlyt. Sajnos.  Gabi ebben is maximalista és zseniális. Tegyük hozzá, az első nap reggel konkrét pánik roham tört rám, hogy azonnal megfulladok, oxigént ide, de azonnal. Hihetetlen önuralom kellett ahhoz, hogy ki ne rohanjak a meditációs szobából ordítva, hogy megfulladok. Feszült a mellkasom, légszomjam volt. Az orrom nem dugult be, egyszerűen csak nem volt levegő... Rendkívűl sokat segített a mantra, amit Gabi, mondott, hogy végezzünk, ha netán nem bírjuk. Kellett is, többször, és hamar megnyugvást hozott. Aztán újra próbálkoztam, minden áldott reggel. De a nagy áttörés még nem jött el, elfáradok, elfogy a levegő.  Viszont hihetetlenül frissít, még így is. Kikapcsol és megnyugtat. olyan tiszta fejjel és higgadtan kezdődött napom, hogy idejét se tudom, mikor éreztem valami ehhez hasonlót.  Úgyhogy gyakorolom, bár konkrét sikerélményem nincs. Még. De ami késik, nem múlik. :)

Váltott orrlyukú légzés:

Vegyük fel a Vishnu mudrának nevezett kéztartást a jobb kezünkkel. Behajlítjuk a mutató és a középső ujjunkat. A hüvelykujjunkkal fogjuk majd "szabályozni" a jobb orrlyukat, a gyűrűs ujjunkkal pedig a balt.

Zárjuk el a jobb orrlyukat, és a bal orrlyukon lélegezzünk ki.

Majd ugyancsak a bal orrlyukon lélegezzünk be, miközben négyig számolunk.

Orrlyukat váltunk, elzárjuk a bal orrlyukat, elengedjük a jobb orrlyukat, és kilélegzünk a jobbon, nyolc számolásra. Majd a jobbon be is lélegzünk, négyig számolva, cserélünk, és kilélegzünk a bal orrlyukon, miközben hatig számolunk, majd a bal orrlyukon belélegzünk négy számolásra. Ez egy kör légző gyakorlat.

Források: B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban

Godfrey Devereux: A jóga alapjai

S. Yesudian: Sport és jóga

http://www.shakti.hu/mi-a-pranajama

http://aum.hu/gyakorlas/pranayama/

Agnisoma elvonulás I. - Acro jóga

Acro jóga

Az acro jóga a partner akrobatika, a jóga és a Thai masszás érdekes keveredése. Az acro jóga egy felettébb izgalmas és új jógastílus.  A test átmozgatására, az egyensúly fejlesztésére, az erőnlét növelésére egy szenzációsan kidolgozott rendszer. Az acro  jógaórákon van nyújtás és erősítés is egyaránt. Az óra bemelegítéssel kezdődik, amely felkészíti testünket és izmainkat a gyakorlásra, majd thai masszásra emlékeztető nyújtással zárul.  Az acro jógik kölcsönösen nyújtó gyakorlatokat végeznek, illetve jóga ászanákat tartanak ki egy eléggé érdekes, kvázi extrém szituációban. Ezeket az ászanákat fűzik olyan dinamikus lánccá, hogy egyik egyensúlyi pontból egy másikba jussanak el. Az acro jóga alapja a bizalom, a kapcsolat és a kommunkiáció az acro jógik között. E nélkül nem megy. Az acro jógát hárman, de van, hogy többen egyszerre gyakorolják. Minimum három résztvevő kölcsönös harmóniájáról szól. Van a tartó ember, ő a base. Hanyatt fekszik, függőlegesen nyújtott lábán egyensúlyozva tartja a felsőt, a flyert. Ő az, aki repül. Az elmaradhatatlan harmadik ember, pedig a segítő, más nevén a spotter. Szükség esetén természetesen lehet kettő vagy akár több spotter is. A segítő, spotter  ahogy neve is jelzi, segíti a folyamatot, így biztonságossá téve a gyakorlást.

A jóga tábor előtt azt gondoltam, nekem ez lesz a legnagyobb kihívás. Ide bizalom kell, kommunikáció és együttműködés… ezeket nehezen gyakorolom, főleg a bizalmat. Nálam nehéz kiérdemelni, hosszú időbe telik.  Aztán magam is meglepődtem, hogy az első gyakorlás során, pikk-pakk csak úgy belelendültem és mertem csinálni. Szó szerint meglepődni se volt időm, már benne is voltam egy-egy egyensúlyi helyzetben. Ezt Gabinak és Gergőnek köszönhetem, olyannyira jó hangulatot teremtettek, hogy nem volt idő azon agonizálni, hogy merjem, ne merjem… Már puhítom a férjem, hogy jöjjön és kapjon kedvet hozzá és csináljuk együtt, elvégre a legnagyobb bizalmam benne van, vele könnyen tudok együtt dolgozni. J

Források: http://agnisoma.hu/hu/akrojoga_tanfolyam

http://moveinstudio.hu/orak/akrojoga/

http://yoginigabi.blogspot.hu/2012/01/miert-spiritualis-az-akro-joga.html

http://108.hu/akro-joga-eletorom

http://en.wikipedia.org/wiki/Acroyoga

Gyakorlás - MÁS jóga

Ígértem, hogy írok a  mindennapi gyakorlásaimról. A napi gyakorlatokat alapvetően, ahogy ezt már korábban is említettem, Esther Ekhart videói alapján végzem. De most nem is erről, sokkal inkább a MÁS jógáról írnék. Az októberben induló oktatói tanfolyamra való tekintettel kezdtem el gyakorolni Gabi youtube-on megtalálható videója segítségével. Először nem végeztem a gyakorlatokat, csak megnéztem a videót, nem is egyszer. Így valamelyest rögzült, hogy a gyakorlatok hogyan épülnek egymásra.

Gabi azt írja:
A MÁS jóga egy egyedülálló rendszer Magyarországon, amely ayurvédikus alapokra épül, az egyéni szükségletek figyelembe vételével. Egy teljesen személyre szabott jóga.  (szuper, ez kell nekem. :))  A MÁS jóga sorozat egy kiváló alap az egészség megőrzéséhez. 30 ászana és művészi kifejezés. (tényleg.)
Előnyei, hogy :

• tartalmazza a legfontosabb ászanákat
• a testet teljes egészében átmozgatja
• kezdőknek, középhaladóknak is elegendő kihívást ad
•  a gyakorlatot mindig pranayamával és meditációval zárjuk
• a gyakorlatsor elsajátítása segít, hogy otthon is biztonságosan gyakorolhassunk  (Forrás: F- Tóth Gabriella - MÁS jóga)

Amikor először megcsináltam, csak pihegtem, rendkívül gyengének éreztem magam és szerencsétlennek, hogy még ötven perces gyakorlást se bírok. De kezdek lassan belejönni. A karom gyenge, amit nem értek, hisz 0-24 órában felváltva emelgetem a négy gyerekem, mert valamelyik mindig bújni akar, ölelést szeretne. Megértem őket, kölcsönösen szeretetteljes érzés, hogy összebújunk.   A kar erősítésére ettől függetlenül ráerősítek, Esther videói között remek gyakorlatsorokat találni. 

Tényleg személyre szabott jóga, csak tudom, sokféle stílusú jóga órán volt szerencsém részt venni. Az tetszik benne különösen, hogy művészi. Megvan benne az a kecsesség, ami mindig tetszett gyerekkoromban, mikor még művészi tornára jártam.    És magával ragad, észre se lehet venni. Azt gondoltam, hogy minden nap felváltva gyakorolok különböző sorozatokat (pl. csípő nyitó gyakorlatok stb...), de egyszerűen ezt az 1 órás sorozatot muszáj elvégeznem minden nap. Ennyire szuper. Feltölt, átmozgat, mintha ki lennék cserélve utána. Gabinak ezer hála érte, hogy interneten elérhető. :)

De még messze az út elején járok, erősödnöm kell sokat, illetve lazulnom, akkor élvezhető igazán a jóga. Néha most az ászanák alatt azt mantrázom: kilégzés, belégzés, tartsd Céli, muszáj, hajrá.  Remélem lesz eredmény, még mindig türelmetlen vagyok, dolgozom rajta.... ezért is veszek részt Gabi és Gergő által szervezett jóga táborban a jövő héten, amiről szintén írok valami kis élmény-szösszenetet. 

Mese mára...

Indiai mese-A repülő teknőc (A Pancsatantra egy meséjének népmesei változata)

Élt egyszer egy tóban egy teknőc. Odajárt a tóhoz inni két hattyú. Lassacskán a teknőc és a két hattyú megismerkedtek, és mély barátság alakult ki köztük. Nem telt el nap, hogy ne találkoztak volna. Míg nem volt alkalmuk közösen megbeszélni az aznapi dolgokat, nem volt nyugtuk.

Nagy szerencsétlenségükre egyszer úgy telt el egy év, hogy egy csepp eső nem sok, annyi sem esett. Mind a hármójukon úrrá lett az aggódás. Valami megoldáson kezdtek töprengeni. Merthogy a tó bizony ki fog száradni. Találni kellene egy másik tavat.

A teknőc nagyon elgondolkozott, és szomorú hangon szólt a két hattyúhoz:

- Barátaim, ti könnyen találtok másik tavat, ahol szomjatokat olthatjátok. De nekem megpecsételődött a sorsom. Ha nem lesz víz, ahol úszkálhatok, gyorsan el fogok pusztulni.

Erre a két hattyú azt válaszolta:

- Teknőc barátunk, ne aggódj! Keresünk egy tavat, és visszajövünk érted. Valahogy csak elviszünk téged is a tóig!

E szavakat hallva a teknőc kicsit megnyugodott, és búcsút vett a két hattyútól.

Másnap a hattyúk egész nap csak repültek, keresték a tavat. Messze jártak, mikor hirtelen megpillantottak egy hatalmas víztükröt. Leszálltak, szomjukat oltották, és vidáman úszkáltak a vízen. Az egész napos repülés fáradalmai egy pillanat alatt eltűntek. Nagy boldogan, kiáltozva, énekelve szálltak visszafelé.

Aztán eszükbe jutott a teknőc: hogyan is segíthetnének neki idáig eljutni? Messze van biz' ez a tó. Erre jól elszomorodtak. Aztán elgondolkoztak, és kisütötték a megoldást.

Másnap reggel elmentek a teknőchöz, és elmesélték neki az új tavat. Mondják a teknőcnek:

- Már tudjuk is, hogy hogyan fogunk téged odaszállítani.

- Odaszállítani? Hogyan? - kérdezte a teknőc.

- Fogunk egy botot. Én megtartom a csőrömben az egyik végét, ő a másikat. A közepét neked kell erősen elkapnod a szájaddal. Rá kell harapnod, de ne feledd: út közben nem szabad kinyitnod a szádat, nem szabad beszélned, mert lepottyansz! - magyarázták a hattyúk.

Erre mosolyogva válaszolta a teknőc:

- Barátaim, bolondnak néztek? Gondoljátok, hogy repülés közben elengedem a botot?

Ezt hallva megnyugodtak a hattyúk. Körülnéztek, és hoztak egy erősnek látszó botot. A közepére ráharapott a teknőc. Az egyik végét az egyik hattyú vette a csőrébe, a másikat a másik, és felrepültek az égbe.

Csak repültek és repültek, míg egy falu fölé nem értek. Látják az emberek a repülő teknőcöt, és nagyon elcsodálkoznak. Látja a teknőc, hogy mindenki őt nézi. Nagyon tetszett ez a teknőcnek. Elöntötte a büszkeség. Nagy büszkeségében elfelejtette a hattyúk intelmét, és megszólalt:

- Látjátok, barátaim, mindenki engem néz!

De be sem fejezhette, és már zuhant is lefelé. A két hattyú nagyon elszomorodott. Látták, hogy nincs mit tenni. Keserves sírások közepette érkeztek meg a tóhoz.

A teknőcnek viszont szerencséje volt. A hátára, a páncéljára esett, és egy karcolás sem esett rajta. A falusiak a lábára állították, és elvitték ugyanahhoz a tóhoz, ahol barátai keseregtek a szerencsétlenségén.

Nagyon megörült egymásnak a teknőc és a két hattyú. A teknőc megígérte, hogy ezentúl mindig hallgat barátai tanácsára. Máig is nagy barátságban élnek, ha meg nem haltak.

Kiss Csaba fordításai

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár