Vichara meditáció

Számolom a perceket,
azt, ahogy telnek.
Agyamban a Semmi,
Ennyi, most csak ennyi...
csak a CSEND....
az fenyeget-kutat
őrjítő ez a tudat,
hogy SEMMIT teszek.

Selvarajan Yesudian

„Én nem olyan tanítót keresek, aki befolyásol engem. 
Olyan tanítót akarok, aki megtanít engem arra, hogy
ne engedjem magam befolyásolni."S. Y. (Jóga hétről-hétre)

Azt a feladatot kaptam, hogy mutassam be egy jógi, vagy jogini életét és formáljak véleményt, hogy rám milyen hatást gyakorolt, miért inspirál és ha igen, miért is választottam példaképemnek. 

Jó kérdés, szép feladat, de rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mi is a példakép? A példakép fogalma a következő: Mintául választott személy, akiben a példakép választó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg vagy ismer fel.(http://www.kislexikon.hu/peldakep.html#ixzz2j69eaJBc)

Igen, milyen egyszerű fogalom... ha visszagondolok gyerekkoromra, talán nem is volt példaképem, vagy, ha igen, mint minden kislánynak, az apukája, hogy ő milyen erős és bátor, és mindenre tudja a választ (persze mára ez a kép picit megcsorbult). Viccet félre téve, ha voltak is példaképek nem tudnék egyet kiemelni, mindig egy kis könyvmoly kislány voltam (felnőttként is az maradtam) és szerettem azonosulni írókkal, költőkkel, azok gondolataival. Volt aki jobban megfogott, volt, aki kevésbé. És jöttek az álmok, álmodozások, meg a zöld szemű... bárcsak én is tudnék így írni, gondolatokat kifejezni. Megteremtettem az olvasás által egy olyan különc és boldog álomvilágot, amely még ma is fogságban tart.

Az első két jógi, akiknek műveit olvastam B.K. S. Iyengar és Selvarajan Yesudian. Talán ők ketten voltak leginkább meghatározóak, illetve egy tanulási folyamat elején állok, nem biztos, hogy célszerű kapkodva az interneten, itt-ott híres jógik után kutatni, hogy hátha... idővel majd jön az is. Nagyon tetszett, mikor Iyengar családdal kapcsolatos szösszenetét olvastam valahol, hogy:

"Olykor azt kérdezik tőlem az emberek, – mondja B.K.S Iyengar – hogy lehetséges-e jógát gyakorolni és egyúttal családi életet is élni. A saját személyes példám nem elég, hogy ezt megválaszolja? Személyessé válik, ha így beszélek, de kérlek, ezt ne értsd félre. Sok szvámí és tanító él Indiában és Európában, akiket gazdag támogatók segítenek, de engem egész életemben senki nem támogatott, mert egy átlagos családos férfi vagyok. Ha hosszú, lobogó köntöst viselnék, úgy kezelnének, mint egy szvámít, de ha úgy öltözöm, mint bárki más, akkor nem vagyok több, mint Mr. Iyengar!" (http://aum.hu)

Tetszett, mert nekem is van családom és meg kell húzni a határt, hogy a család és a jóga gyakorlása/megélése között megtaláljam az egyensúlyt, a harmóniát, de összességében mégis rideg és távolság tartó, „kegyetlen” embernek gondolom Iyengart. Ezek az érzések a könyveinek olvasása közben és néhány videója láttán még inkább erősödtek bennem. Félre értés ne essék, tisztelem munkásságát, amit elért, de mégse ő az én "emberem".

A választásom végül - rövid hezitálást követően - Selvarajan Yesudianra esett, a miérteket az alábbiakban talán sikerül megfogalmaznom.

Először is ismertetném vázlatosan életrajzát:

1916-ban született Madrashoz közel, Dél-Indiában, egy keresztény orvos család fiaként látta meg a napvilágot. Tizenéves korában az orvos tudomány által gyógyíthatatlannak tartott izomsorvadást állapítottak meg nála. Ekkor találkozott a hatha jóga mesterével, Móhan Szingh-gel, aki rövid időn belül jelentős javulást ért el és végül teljesen meggyógyította tanítványát.

Példaképeinek legfőképp Ramana Maharshi-t (1879-1950) és Swami Vivekananda-t (1863-1902) tartotta.

1937-ben, húsz éves korában elindult hosszú európai útjára, amely során Magyarországra is eljutott. Yesudian eleinte nem is akart jóga oktatással foglalkozni, elsősorban orvosi (szülei szerették volna, ha tovább viszi az orvosi vonalat) és testnevelési tanulmányai miatt érkezett, de barátai közül sokan érdeklődtek a jóga iránt. Yesudian jógáról szóló előadásai és írásai nagy népszerűségnek örvendtek, hamarosan könyve is megjelent „Sport és jóga” címmel. A könyv óriási sikert aratott, napjainkig több, mint négymillió példányt adtak el belőle a világon, s több, mint húsz nyelvre fordították le. Yesudian Haich Erzsébettel együtt nyitotta meg első jóga iskoláját, azonban 1948-ban mindketten Magyarország elhagyására kényszerültek. A sors játéka folytán végül Svájcban telepedtek le, ahol számos jógaiskolát hoztak létre, többek között Zürichben, Bernben, Baselben, mely hamarosan Nyugat-Európa legismertebb jóga iskolája lett. Haich Erzsébet egészen nyolcvankilenc éves koráig aktívan részt vett az oktatásban; Selvarajan Yesudian Haich Erzsébet 1994-ben bekövetkezett halála után egyre inkább visszavonult. Utolsó jóga óráját pedig 1996 decemberében tartotta meg. 1998. október 26-án 82 éves korában hunyt el.

Tanítványai többek között: Miklós Ervin és a néhai Popper Péter.

Miértek:
Az első, ami engem megfogott, az ahogy ír magáról:

"Volt egyszer a napsütötte Indiában, Madrasz városában egy vézna, beteges kisfiú. Tizenöt éves koráig jóformán minden súlyos betegségen átesett: vörhenyen, vérhason, tífuszon, kolerán és a trópusi országokban gyakori más betegségeken. Csoda, hogy egyáltalán megmaradt. .... Apja mindent megpróbált vele, hiszen orvos volt, de csak annyit ért el, hogy fiát úgy-ahogy visszaistápolja az életbe." (Sport és jóga)

Annyira személyes, hogy megfog, szinte látom magam előtt a védtelen kisfiút, aki annyira kirekesztettnek érezte magát egészséges társai közül, hogy lopva, mikor senki se figyelte, utánozta őket, ugrált, szaladgált és talán akkor boldog volt gyerekként... Mégis, ami megragad, hogy áthatja a magáról írt jellemzést a szeretet, hogy békében van önmagával. Ami elsőre nem is tűnt fel, csak Gabi megjegyzése vezetett rá, mikor azt írta nekem, hogy szeresd önmagad. Engedd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Ezt viszont felismerni, tudatosítani nekem hosszabb feladat. Meg kell tanulnom megérteni, hogy a tökéletlenségemmel együtt vagyok tökéletes. Milyen furán hangzik...de igaz.

A második dolog, ami szintén magával ragadott könyvei olvasása során a hangnem, a hangszín. Tömören, egyértelműen és olvasmányosan fogalmaz. Úgy ír, mintha ezer éve ismernénk egymást és személyes jó barátja volnék, mintha egy tea mellett beszélgetnénk órák óta és fel se tűnik az idő múlása. A leírása, a magyarázata inspirál, szinte olvasás közben gyakorolni szeretnék. Számomra nagyon vonzó, hogy a lélegzésnek külön fejezeteket szán minden általam olvasott művében. Olyan alapvető igazságokat ír le, ami egyszerűen nem tud az olvasó számára bántó lenni, mert igaz: „A civilizált ember nem tud lélegezni. … Az a mód, ahogyan a huszadik század gyermeke lélegzik, a puszta vegetálásra is alig elég.” (Sport és jóga) Hihetetlen precízen és érthetően ír a helyes légzésről. Arról, hogy hogyan érdemes gyakorolni, hogy fejlődést érjünk el.

Megfog, ahogy mesél a gyerekkoráról történeteket, tanít jóga filozófiát, amit szintén olvasmányos formában ír le. Külön kiemelném a Sport és Jóga című könyvében: A lassított testgyakorlatok csodája című fejezetet. A cím alapján nem értettem, hogy ez mi is akar lenni, viszont olvasva hamar egyértelművé vált. Imitálva kell „eljátszani” például a súlyemelést, a futást, vagy épp a favágást. Nem szeretem, ha középpontban kell lennem és engem figyelnek, de ezek a gyakorlatok némi kapcsolatot engedtek meg felfedezni Gergő - általam varázs cirkusznak/varázs színháznak nevezett - játékával. Ami jó, fel lehet benne oldódni, igaz, lassan és ahhoz is az kell, hogy szeressük önmagunkat. (ajj, ez mindig előjön) Van még egy fejezet, amit mindig kétkedve olvasok jóga könyvekben, ez a tanácsok, követendő útmutatások. Yesudian itt is olyan szeretettel ír, kér, hogy eszembe nem jutna morgolódni, hogy de most ez miért, muszáj…

Ami számomra talán a legvonzóbb és csodálatos emberré tette a szememben, az a következő kis történet:

„Egy ízben a budapesti Zeneakadémián tartott nyilvános előadásom végén sokan szerettek volna személyesen pár szót váltani velem. Közöttük fedeztem fel egy kisfiú várakozó alakját. Mélyen megérintett, hogy egy ilyen fiatal arc feltűnt az emberek között, így hát odamentem hozzá és megkérdeztem mit kíván.

-          - Tizennégy éves vagyok, Yesudian úr, és nem növök tovább. Tudna nekem segíteni? – szólt a fiú, mintegy esdekelve.

Gyere el a holnapi öt órás csoportba, és megnézzük mit tehetünk érted. Ezek után elváltunk. Király józsef másnap eljött, reménykedő arca örömtől sugárzott….Három hónap elteltével egyszer szégyenkezve odajött hozzám, és a zsebét asztalomra ürítette. Garasok voltak benne, melyeket ez idő alatt megtakarított.

-          - Ha nem bánja Yesudian úr, csak ennyit tudok most adni Önnek.  Megengedné, hogy tovább jöjjek?

Biztosítottam afelől, hogy fizetés nélkül is jöhet,és visszaadtam neki az aprópénzt. A fiú arca elkomorodott és igen csalódott lett. Örömteli szívvel gyűjtögetett, hogy kifizethesse a részét, és az elutasításom most megbántotta.

-          - Rendben József, elteszem a pénzt, ami ugyanolyan becses számunkra, mint neked.

Ezután mosolyogva kezet ráztunk.” (A jóga áldásos ereje)

Popper Péter  például így ír róla:

1943-ban - tízéves voltam - egy vasárnapon apám elvitt a Vigadóba, ahol az akkor 26 éves Selva Rajan Yesudian madrasi jógamester iskolája működött. Európában tombolt a háború… Jógaiskola? Ez valami csodának tűnt. A szellem parányi szigete a borzalmak tengerében. Apámnak fogalma sem volt arról, hogy mi a jóga. De hallott valamit az ősi indiai lélegző gyakorlatokról. ….

Mit látott egy tízéves kisfiú? Először is - és mindenekfelett - egy gyönyörű, barna bőrű fiatalembert, aki már ezért is nagyon imponált neki. Testének arányossága, izmossága, szépsége még a gyerekeknek is feltűnt. Láttuk, hogy minden nő szerelmes bele. Ezen vihogtunk. Furcsa akcentussal beszélt magyarul, ezen is jól szórakoztunk. De a legnagyobb szám, amiért szívesen jártunk hozzá: Najovits bácsi hatalmas, kövér, jó ötvenes nyomdászember volt. A jógából annyit értett, hogy lehetőleg sokáig kell visszatartania a lélegzetét. S így is tett. Nagyszerűen tudta felfújni magát. Nekem úgy tűnt, hogy kétszer akkora lett, mint volt. Aztán rózsaszín lett. Aztán piros. Aztán kék. Aztán lila. Végül nem bírta tovább. Mint a fergetegé, robbant ki belőle a levegő. S csak Yesudian szelíd hangja hallatszott:

- Csák felül... Csák felül engedje ki, Nájovits úr!...
Mi, gyerekek a földön gurultunk a nevetéstől. Persze Yesudian nem csak pránájámákat tanított, s azokat se így. De az emlékeimben leginkább ez maradt meg.

Nagyon sok történetet tudnék még kiemelni, ami hatással volt rám, de talán a legfontosabbak említésre kerültek. Nem ismertem Yesudiant, de a könyvei alapján egy rendkívül türelmes, őszinte, hatalmas szívvel rendelkező ember lehetett, aki hihetetlen harmóniában volt önmagával (még akkor is, ha ő csak kisinas volt Haich Erzsébet mellett J) és a tanítványait is szeretettel, végtelen odaadással oktatta. Hihetetlen erőre és önismeretre vall, hogy eljön Európába egyes-egyedül, egy számára teljesen ismeretlen közegbe, ismeretlen kultúrába és nem adja fel… küzd az álmaiért, céljaiért, mikor ellehetetlenítik Magyarországon, tovább áll ugyan, de tartja a kapcsolatot addigi tanítványaival és elölről kezd mindent. Itt jegyzem meg, hogy párhuzamot vélek felfedezni az eddig tanultakkal… Yesudian bátran mondja: LEGYEN!, töretlenül hisz benne és lesz. Inspirál, mert valahol én nem érzem ennyire magaménak még ezt a mentalitást, még nem tudok hinni töretlenül abban, ha kimondom és elfogadom: legyen, akkor lesz. Nekem nem ennyire fehér-fekete. Sokkal összetettebb… Szívesen veszem kézbe könyveit, akkor is, ha csak néhány percem van, hogy beleolvassak egy-egy történetébe, vagy ászana leírásába.

Yesudian kiegyensúlyozott, nyugodt és tiszteletre méltó ember volt, akire felnéztek. Talán ez az a harmónia, lelki egyensúly, amit én is keresek.

Felhasznált források:

Selvarajan Yesudian . Haich Erzsébet: Sport és jóga

Selvarajan Yesudian: A jóga áldásos ereje

Selvarajan Yesudian : Jóga hétről-hétre

http://ursuslibris.hu/joga1-reszletek/

http://jogapedia.hu/selverajan-yesudian

http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/Kult%C3%BAra/cikk/yesudian-haich-erzsebetrol

http://www.yoga-university.ch/yesudian.htm

Mai idézet

„Sem a test, sem pedig a hangulat nem lehet úrrá felettünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a test tartozik hozzánk, nem mi a testünkhöz.”

Vivekánanada

Limbikus rendszer és jóga

A mostani házi feladat az oktató képzésen az, hogy miért fontos a limbikus rendszer a jógában, hogyan működik a tudatosság kémiája a jógában, mi lehet a kapcsolat az idegrendszer és a jóga között. Vagy valami hasonló... megvallom őszintén nem teljesen világos a feladat mibenléte... a végén még a bicskám is beletörik. 

Először is tisztáznék néhány fogalmat: 

Az idegrendszer olyan specializálódott sejtek hálózata, melyek információt szállítanak az élőlény környezetéről és saját magáról, valamint az a szervrendszer, amely irányítja a szervezet többi részét. Feldolgozza a külső és belső ingereket, amelyekre a test valamennyi részének irányításával reagál. 

A limbikus rendszer a központi mag körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület, amely szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal.

Ez a rendszer az agytörzs és a hipotalamusz szabályozása alatt álló ösztönös viselkedések felett gyakorol további ellenőrzést. Fejlettebb emlősöknél gátolhat bizonyos ösztönös viselkedésmintákat, ezzel lehetővé téve a környezet változásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodást. Részei: a hippokampusz és az amigdala nevű kis sejtcsoportok, amelyek az emlékezésben játszanak jelentős szerepet. A határkérgi rendszer, limbikus rendszer elnevezése a limbus szóra vezethető vissza, amely szélt, határt jelent, és az elnevezést nagyjából azoknak a képleteknek a csoportjára használták, amelyek az agykéreg és a hipotalamusz határterületén helyezkednek el. Ma már ismert, hogy a limbikus rendszer számos más képletet is magában foglal azokon kívül, amelyek ezen a határon találhatók.

A hálózatos állomány (formatio retikularis), ahogy a neve is mutatja egy hálózatos szerkezet, amelyet idegsejtek és idegrostok alkotnak. A központi idegrendszer tengelyében a gerincvelőtől a nagyagyig nyúlik. Nagyon fontos idegpályákat és idegi magvakat, valamint szabályozó központokat tartalmaz. A legtöbb érző rendszer felől kap információkat, és efferens rostjai a központi idegrendszer valamennyi szintjéhez eljutva befolyásolják az idegsejtek működését. Neuronjainak kivételesen hosszú dendritjei lehetővé teszik, hogy az egymástól távol lévő felszálló és leszálló pályákból is információkat vegyen fel. Számos kapcsolatán keresztül befolyásolni képes a következő működéseket és rendszereket: vázizmok aktivitása, a testi és zsigeri érzések, az autonóm idegrendszer, az endokrin rendszer, valamint a tudatosság szintje. A retikularis aktiváló rendszer az ébredést és a tudatállapot szintjét ellenőrzi. Több felszálló idegrendszeri útvonalban, amelyen érző információk szállítódnak a magasabb központok felé, közbeiktatódva jelen van a hálózatos rendszer, amely azután ezeket az információkat közvetíti az agykéreg különböző részeire, amivel az alvó egyén felébredését okozza. Nagyon valószínű, hogy az éberség különböző szintje a hálózatos rendszer aktivitásának fokától függ. A beérkező fájdalomingerek erősen fokozzák a formatio reticularis aktivitását, amely azután fokozottan ingerli az agykérget. A fenti leírásból nyilvánvaló, hogy a hálózatos állomány (formatio reticularis) az idegrendszer olyan része, amely gyakorlatilag a test minden működésére hatással van.

Nyúltvelő vagy medulla oblongata a gerincvelő folytatásaként a nyakszirtcsont nyílása (öreglyuk) szintjétől a hídig terjed. Ez egy kúp alakú test, elülső felszínén hosszanti barázda rendszer van, amely tartalmazza a motoros és érző pályákat. Életfolyamatok, légzés és szívdobogás szabályozásáért felel.

Ezek a fogalmak így szépek és jók, más kérdés mennyire érthetők. Az idegrendszer szerintem egy bonyolult és talán nehezen is felfogható hálózat. Minden szervhez, szövethez eljut, információt szállít.  És hogy kapcsolódik mindez a jógához, ott milyent szerepet tölt be? Na igen, ez a legnehezebbik része. 

Azt tudjuk, hogy a limbikus rendszer felelős az élni akarásért, itt  születnek az érzelmek, a limbikus rendszerből származó impulzusokat és  az általuk keltett érzelmi reakciókat a homloklebenynek köszönhetően tartjuk féken. A jobb homloklebeny inkább a negatív, a bal pedig a pozitív érzelmekkel van kapcsolatban. A limbikus rendszer akaratlagosan nem befolyásolható. (Természetesen egy gyermek limbikus rendszerének és homloklebenyének fejlődnie kell az érzelmek agykérgi szabályozásának megnyilvánulásához - hiszen az agy fejlődése nem fejeződik be magzati korban, hanem folytatódik a születés után.)

A nyúltvelő (medulla oblongata) a Kriya jógában jön elő, mégpedig azt mondja a Kriya jóga tan, hogy az ego (én) központja a nyúltvelő. Ez tekinthető az ön-tudat negatív pólusának, a pozitív pólus pedig a két szemöldök közötti területen van (harmadik szem fókusz). Ha meditáció, légző gyakorlatok alatt ide  a harmadik szemre összpontosítunk, akkor az én-t/tudatot kiteljesíthetjük a végtelenbe. A gerinc a végtelenbe vezető fő útvonal. A test isten temploma, Istent magunkban kell megvalósítani. Bármilyen zarándokhelyet látogat meg a test, illetve bármilyen szertartást hajt végre, a végső zarándoklatot belül kell elvégezni. A végső vallásos szertartás pedig az életerő felajánlása az istennel való belső egyesülés oltárán.
Ez a Kriya Yoga útja.

De beszéljünk előbb  még egy kicsit a tudatról, a tudatosságról:

 A tudat az élőlények viselkedésének leírásakor használt fogalom, amellyel az ún. tudatos gondolkodást foglaljuk össze, mintegy entitásként gondolva rá.  A tudatos gondolkodás az, amikor fel tudjuk idézni, hogy mit hogyan gondolunk és miért.  Tudatos élőlény az, aki a környezetéről egy komplex modellt alkot. Ez az embernél együtt jár az én-tudattal, amit már a tudatosság magasabb fokának is nevezhetünk, hisz az ember a környezetéről alkotott modellbe beilleszti saját magát is, mintegy magáról is képet alkot, nem is akármilyet, tudatosat. Gondoljunk csak bele, ha a tudatunknál vagyunk, akkor milyen képeket alkotunk: észleljük a tér alakját, formáját, nagyságát, érzékeljük az időt, látunk, igent talán a látás, mint a megfigyelés és érzékelés  egyik legfontosabb pillére.  ...

Talán eljött az a pont, ahol már beszélhetünk a jóga szerepéről. A mai világban az emberek nagy része stresszes, illetve a külső ingerekkel van elfoglalva, azzal, hogy karriert építsen, hogy jó fizetése legyen,  vagy épp márkás autója, talán leginkább azzal, hogy a külvilág mit gondol róla.  Valahol elveszett az az én-tudat, hogy az egyénnek mi a jó, az ember a saját belső világával áll hadilábon. Nem figyelünk a test jelzéseire, a belső ingerekre  - anélkül pedig nehéz jógázni is. Az idegrendszer, mint minden a testben, az egyensúlyra törekszik. Ebben segít a jóga. A jóga segít helyreállítani az idegrendszer egyensúlyát. Hogyan? Először is a légzéssel, mivel a légzés állapota  szoros összefüggésben van az idegrendszer állapotával. A légzőgyakorlatok befolyásolják a légzést,  ami ezáltal  nyugtatja az idegrendszert. Ahogy megszabadul a test a feszültségtől, úgy szabadul fel az elme is korlátaitól. Segít a jóga befolyásolni az amúgy akaratlagosan nem befolyásolható területeket. Úgy hiszem, a különböző érzelmi lenyomatok, amiket a limbikus rendszer őriz, azokhoz mindenkinél különböző lelki folyamatok társulnak.  Értem ezalatt, hogy például egy tavaszi szép napon egy zápor, vagy egy épp kinyíló tulipán mindenkiben mást mozgat meg. Más érzelmi reakciót vált ki mindenkiből egy ölelés, vagy épp egy veszekedés.  Másképp álmodozunk, fantáziálunk, vágyakozunk, ettől leszünk egyediek. A rendszeres jóga segít az ön-megfigyelésben, a test-tudat, a test-jelzések megismerésében, megtanít arra, hogy jelen legyünk ott a MOSTban, hogy megváltoztassuk a megváltozhatatlant. 

Más tükröt tart a világ. 

Nem érzi ezt, aki nem lát.

Namaste!

http://www.ananda.org/meditation/free-meditation-support/articles/yogananda-on-kriya-yoga/
http://www.samata.com/article-Dilip-Sarkar.php
http://napidoktor.hu/cikk/102.8920/Ahol-az-erzelmek-szuletnek-a-limbikus-rendszer
Dr. Szántai Károly: anatómia-élettan jegyzet, Budapest, 2005.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Formatio_reticularis_%C3%A9s_a_limbikus_rendszer

Mai gondolat

"A kedves szavak rövidek és könnyű kimondani őket, visszhangjuk azonban végtelen."  Teréz anya

Szép Ernő: Csak a szívem érzi

Hallgassátok:

http://www.youtube.com/watch?v=w1RDuOla0yE

Namaste!

nem alszom el,
csak álmodom
végtelen... utat tör
a fájdalom.
visszanéz, rám tekint
a törött tükör.
a képmás legyint
hallgatom, de nem alszom
csak álmodom...

Virabhadra, a démoni hős legendája

Az indiai mitológia mindig érdekes volt számomra (bár helyenként nehezen követhető), hihetetlen gazdag, szerteágazó és minden, ami lehetetlen az mégis lehetséges. (hihetetlen :)) Virabhadra történetének elmesélése előtt fontosnak tartok egy röpke kis bevezetést:

India autentikus vallása a hinduizmus, vagy brahmanizmus, mely egy gyors ütemben fejlődő vallás, hiszen még napjainkban is formálódik.  A hinduizmus alapjait Shiva, a pusztító, Visnu, a megtartó és Brahma, a teremtő istenek hármasa alkotja. Shiva az egyik legfőbb isten a hinduizmusban, több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Hold és a tűz. E nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Hátasállata a Nandi bika. Lakhelye a Kailásza-hegy. Hajfonataiból ered a Gangesz folyó.

Shiva egy olyan aszkétikus teremtőisten, akit jó és rossz tulajdonságokkal is jellemeznek. Egyfelől védelmező és óvó, másfelől kegyetlen pusztító aspektusát ismerjük. Nyakában koponyafüzérrel, olykor félig férfi, félig női alakban ábrázolják. Ezzel kettős természetét, az ellentétek kölcsönhatását, egymásban való feloldódását szimbolizálják. 

• Jobb kezében háromágú szigonyt tart, homlokán félhold alakú díszítés van. Koponyafüzéreket és kígyókat hord a nyakán. Lábát a legyőzött törpén, Mujalaka démonon nyugtatja. Bal kezében egy dobot tart. 
• Gyakran három szemmel ábrázolják, a harmadik szeme a homloka közepén van. 
• A testén elhamvasztott holtak hamufoltjai láthatók, ami aszkéta életmódjára utal. 
• Csapzott, arany, vagy sárgásfehér hajfonatokkal jelenítik meg. Kék nyelvvel és torokkal festik meg a színes szobrokon vagy képeken 

Na, de térjünk végre a lényegre: 

Daksha Brahma, a teremtő isten egyik fia, aki egy nagyszerű király. Dakshának 24 leánya volt Parsutitól, és még 62 a másik feleségétől, Panchajanitól. (milyen szapora, nem igaz? :)) Legkisebb leánya, Sati. Sati miután felnőtt egyetlen vágya volt, hogy Shiva asszonya lehessen. Mit tehet ilyenkor egy jó és szerető apa? Természetesen megtiltja. (ki érti ezt?) Na, de Satit sem olyan fából faragták ám, érdekelte is őt az apja engedélye, persze, hogy hozzáment Shivához. Dakshának nem  sok választása volt. 

Ahogy aztán telt-múlt az idő Daksha nagy áldozatot mutatott be, melyre minden nagy istenség meg volt hívva, kivéve Shiva és felesége Sati. Persze, Sati mint mindig, most is olyan engedelmes volt, hogy érdekelte is őt, hogy megtiltották neki, hogy részt vegyen az ünnepségen, ment ő meghívás nélkül is.  (Shiva is ellenezte, hogy elmenjen.) Daksha megalázta és megsértette lányát, Satit, aki erre tűzbe vetette magát és elégett. Na több se kellett, megtudta ezt Shiva és éktelen haragra gerjedt. Mérgében kitépte néhány hajszálát, s a földre hajította, melyből létrejött Virabhadra (Shiva destruktív megtestesülése) és Bhadrakali (főistennő, egy vad és intenzív megtestesülés, Virabhadra menyasszonya). (ahelyett, hogy feltámasztotta volna Satit, hisz megvolt a hatalma hozzá...) Virabhadra fekete volt, mint a felhők és legalább ezer karja is volt, no meg 3 égő szeme és szörnyű fegyvereket is cipelt. Virabhadra hatalmas démon, hős-szörny, aki miután Shiva lábai előtt meghajolt, hogy tiszteletét és engedelmességét kifejezze, azzal a feladattal lett megbízva, hogy vezesse seregét Daksha ellen és pusztítsa el annak áldozatát. Úgy robbantak be Daksha gyülekezetének kellős közepébe, akár egy hurrikán. Tönkretették az áldozatot, megfutamították az ott lévő egyéb istenségeket, papokat, Dakshát pedig lefejezték. 

Shiva mindeközben visszavonult Kailászra gyászolni. És persze mély meditációba vonult. (mi mást csinálhatott volna??) Sati a Himalája tövében Uma alakjában született újjá, és megint élete vágya Shiva szerelmének megszerzése volt.... de az már egy másik történet. 

Virabhadráról pedig ászanákat (Virabhadrasana I., II. és III.) neveztek el, hogy emlékezzünk a nagy hősről, aki csapozott hajfonatból született. 

Dél-Indiában Virabhadrát különös imádat lengi körbe mind a mai napig. Shiva legtöbb templomában található Virabhadra szobor is.  Andhra Pradesh államban a leghíresebb a Lepakshi-i templom, amely például Virabhadrának van felajánlva/felszentelve. 

Íme Virabhadra:

 vagy

Namaste!

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Virabhadra

http://en.wikipedia.org/wiki/Virabhadra

http://www.harekrsna.com/philosophy/associates/demons/siva/virabhadra.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hinduizmus

http://hu.wikipedia.org/wiki/Siva

http://www.jatland.com/home/Virabhadra

http://en.wikipedia.org/wiki/Bhadrakali

B. K. S. Iyengar: Jóga új megvilágításban