Mese mára...

Indiai mese-A repülő teknőc (A Pancsatantra egy meséjének népmesei változata)

Élt egyszer egy tóban egy teknőc. Odajárt a tóhoz inni két hattyú. Lassacskán a teknőc és a két hattyú megismerkedtek, és mély barátság alakult ki köztük. Nem telt el nap, hogy ne találkoztak volna. Míg nem volt alkalmuk közösen megbeszélni az aznapi dolgokat, nem volt nyugtuk.

Nagy szerencsétlenségükre egyszer úgy telt el egy év, hogy egy csepp eső nem sok, annyi sem esett. Mind a hármójukon úrrá lett az aggódás. Valami megoldáson kezdtek töprengeni. Merthogy a tó bizony ki fog száradni. Találni kellene egy másik tavat.

A teknőc nagyon elgondolkozott, és szomorú hangon szólt a két hattyúhoz:

- Barátaim, ti könnyen találtok másik tavat, ahol szomjatokat olthatjátok. De nekem megpecsételődött a sorsom. Ha nem lesz víz, ahol úszkálhatok, gyorsan el fogok pusztulni.

Erre a két hattyú azt válaszolta:

- Teknőc barátunk, ne aggódj! Keresünk egy tavat, és visszajövünk érted. Valahogy csak elviszünk téged is a tóig!

E szavakat hallva a teknőc kicsit megnyugodott, és búcsút vett a két hattyútól.

Másnap a hattyúk egész nap csak repültek, keresték a tavat. Messze jártak, mikor hirtelen megpillantottak egy hatalmas víztükröt. Leszálltak, szomjukat oltották, és vidáman úszkáltak a vízen. Az egész napos repülés fáradalmai egy pillanat alatt eltűntek. Nagy boldogan, kiáltozva, énekelve szálltak visszafelé.

Aztán eszükbe jutott a teknőc: hogyan is segíthetnének neki idáig eljutni? Messze van biz' ez a tó. Erre jól elszomorodtak. Aztán elgondolkoztak, és kisütötték a megoldást.

Másnap reggel elmentek a teknőchöz, és elmesélték neki az új tavat. Mondják a teknőcnek:

- Már tudjuk is, hogy hogyan fogunk téged odaszállítani.

- Odaszállítani? Hogyan? - kérdezte a teknőc.

- Fogunk egy botot. Én megtartom a csőrömben az egyik végét, ő a másikat. A közepét neked kell erősen elkapnod a szájaddal. Rá kell harapnod, de ne feledd: út közben nem szabad kinyitnod a szádat, nem szabad beszélned, mert lepottyansz! - magyarázták a hattyúk.

Erre mosolyogva válaszolta a teknőc:

- Barátaim, bolondnak néztek? Gondoljátok, hogy repülés közben elengedem a botot?

Ezt hallva megnyugodtak a hattyúk. Körülnéztek, és hoztak egy erősnek látszó botot. A közepére ráharapott a teknőc. Az egyik végét az egyik hattyú vette a csőrébe, a másikat a másik, és felrepültek az égbe.

Csak repültek és repültek, míg egy falu fölé nem értek. Látják az emberek a repülő teknőcöt, és nagyon elcsodálkoznak. Látja a teknőc, hogy mindenki őt nézi. Nagyon tetszett ez a teknőcnek. Elöntötte a büszkeség. Nagy büszkeségében elfelejtette a hattyúk intelmét, és megszólalt:

- Látjátok, barátaim, mindenki engem néz!

De be sem fejezhette, és már zuhant is lefelé. A két hattyú nagyon elszomorodott. Látták, hogy nincs mit tenni. Keserves sírások közepette érkeztek meg a tóhoz.

A teknőcnek viszont szerencséje volt. A hátára, a páncéljára esett, és egy karcolás sem esett rajta. A falusiak a lábára állították, és elvitték ugyanahhoz a tóhoz, ahol barátai keseregtek a szerencsétlenségén.

Nagyon megörült egymásnak a teknőc és a két hattyú. A teknőc megígérte, hogy ezentúl mindig hallgat barátai tanácsára. Máig is nagy barátságban élnek, ha meg nem haltak.

Kiss Csaba fordításai

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Mi a jóga nekem?

A felvételi elbeszélgetésen Gabi megkérdezte, hogy mit jelent személy szerint nekem a jóga.

Persze, mondhatja bárki a sablonos szöveget, hogy a jóga szanszkrit szó, ami annyit jelent, hogy egyesíteni, megkötni, a figyelmet valamire irányítani, egység, egyesülés... igen, de ez önmagában nem elég, pusztán egy definíció. Gabi számára próbáltam leírni azt az egyveleget, ami a fejemben van, hogy nekem mi a jóga. Kicsit zavarosra sikeredett... engem türelemre tanít, segít túlélni a mindennapokat és sorolhatnám. Egyszóval segít, hogy jobb emberré váljak.  Aztán gondolkodtam, még erősebben járt az agyam, hogy is lehetne tökéletesen megfogalmazni, hogy mit jelent nekem, én mit érzek... de nem jutottam előrébb. Aztán hagytam a dolgot pihenni, görcsösen úgyse lehet akarni, annak nem lesz szerencsés kimenetele.  Teltek a napok, szinte meg is feledkeztem az egészről, aztán jött a szikra, épp hintáztattam a gyerekeket, mikor ez az, már tudom, kiáltottam fel.  Eszembe jutott Weöres Sándor Tíz lépcső című verse. Azt hiszem ez a verse fejezi ki a legjobban, hogy nekem mi a jóga, mik a céljaim vele.

Weöres Sándor

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. 
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. 
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. 
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. 
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. 
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. 
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.  

Namaste!

Kirtan

Először, mikor hallottam, fogalmam se volt róla, hogy eszik-e vagy isszák. Mi az a Kirtan? Mit kell ott csinálni? Roppant kíváncsiság lett úrrá rajtam. Mint mindig, most is gyorsan beírtam a keresőbe és már olvashattam is.

Kirtan, örömzene.

A Kirtan Isten neveinek  ismétlése, Isten dicsőítése. A szanszkrit krit ige jelentése a dicsőíteni.

A kirtan monoton, ismétlő, de mégis dinamikus és lendületes.  Egyfajta  lelki út, de lehet csak szimplán örömforrás is. Hallgathatjuk, énekelhetjük egyedül, de igazi hatását a közösségben való együtt éneklés során tapasztaljuk meg. A Bhakti jóga tanítása szerint a zene a leghatásosabb módja az önfejlődésnek. Swami Satyananda Saraswati a következőket mondta : "Régebben azt gondoltam, ha az emberek jógát akarnak tanulni, akkor azt kell tanítani nekik. De ma már azt mondom,  nám szankirtant kell tanítani fiatalnak és idősnek egyaránt. A kirtan lesz a XXI. század jógája."

Elmentem, gondoltam megnézem magamnak mi fán terem egy ilyen közösségi program, bár volt bennem némi félsz. Zene tanulás, hangszeren játszás ide vagy oda,  én csak nem tudok énekelni stb... Első alkalommal nem is igazán oldódtam fel, inkább csak csendben figyeltem.  (amúgy is nehezen oldódó típus vagyok) Énekelni is a belső hang énekelt bennem hangtalan. De tetszett, a végére felszabadult lettem és hazafelé azon kaptam magam, hogy jól érzem magam a bőrömben, egyfajta nyugalom, béke áradt szét minden porcikámban.

Tegnap újra  részt vettem egy Kirtan programon. Immár, úgy hiszem felszabadultabban. Rájöttem, hogy senkit nem érdekel, ha hamisan énekelek, a hangom úgyis elveszik a többi éneklő között. Illetve  több rejlik, bennem, mint amit én elhiszek A fene egy meg az önbizalomhiányom. :) És meg kell hagyni Gabi és Gergő, remek párost alkotnak, egyszerűen felszabadító az egész.

Gabiból olyan tudás árad és a regéket, mondákat olyan átéléssel meséli el, mintha részesei lennénk a történésnek. Szinte látni vélem az egészet a szemeim előtt, mint, mikor a gyerekeimnek diafilmet vetítek.

Egy dolog mégis eszembe jut, amit még oldani kell, az elején Gergő rávezető zenéket játszott. Lett volna lehetőség elmondani kinek, mi jutott a dallamokról eszébe. Na, itt még nem tartok, hogy mindenki előtt elmondjam... - az iskolás évek jutottak eszembe, hogy jaj, már megint minden szempár engem néz... persze, rájöttem, hogy itt rossz válasz nincs, egyén függő kinek, mi jut eszébe, milyen érzést vált ki egy-egy dallam. 

Szabadesés, légüres tér, súlytalanság, lélektemető... azt hiszem függő lettem, Kirtan függő.  Be is linkelem az egyik kedvenc mantrám Deva Premal előadásában:

Tegnap a városba menet a buszon Paolo Santarcangeli Beszélgetések a Sátánnal című könyvét olvastam. Minden percet ki kell használni az olvasásra, 4 gyerek mellett ez hatványozottan érvényes. Megtetszett a következő gondolat, ami már bennem is megfogalmazódott, de olyan, mintha "az író belelátott volna a fejembe és elorozta volna tőlem a gondolatot": 

 "Hát igen - felelte ő -, az igazi mestert nemcsak a tudása teszi, hanem a lénye és a hallgatása is; olyannyira, hogy a puszta jelenléte is fény a homályban; hisz nyilvánvaló, a Mester nem válaszol a rosszul föltett kérdésekre, a jól föltett kérdésekre viszont már magától tudja vagy sejti a tanítvány a választ. A Mester, lényegét tekintve világosság, megerősítés, helyeslő mosoly."

Igen, még jó, hogy ezt a sátán fogalmazta meg. :D

Felkészülés a jóga oktatói tanfolyamra

Bő két év kihagyás után kezdtem el újra jógázni, mentségemre szolgáljon, nem lustaság miatt nem gyakoroltam. A veszélyeztetett terhességeim nem tették lehetővé. Miután az orvos jóváhagyta, nekiálltam. Csak szép apránként. Szomorú volt megtapasztalni, hogy mennyire  bemerevedtem és főként elgyengültem.  Azt gondolná az ember lánya: hű, lótok-futok a gyerkőcök után, emelgetem őket, nincs itt semmi gond.... aztán, a szomorú tény, hogy gyenge a karom, mint a harmat.  :(  De lesz ez még így se!!!  A négy pici gyerekem mellett lehetőségem nem igen volt eljárni jóga stúdiókba, ehelyett az itthoni, napi gyakorlást választottam.

 Mint mindig, most is az internet volt legnagyobb segítségemre. Ott bukkantam rá Esther Ekhart röpke kondiba hozó jóga gyakorlatsoraira. Apránként emelve a napi adagot, szorgalmas gyakorlásba kezdtem.  Ezzel a 10 perces gyakorlat sorral kezdtem és a végére úgy elfáradtam, hogy pihegni se volt energiám. Aztán alakult. Tegyük hozzá, sajnos nem vagyok egy türelmes típus, sokkal inkább "az azonnal és most akarom, és tökéletesen" a jelszavam.  Na, ez az amiben nagyon sokat segít nekem a jóga.  Megtanít a türelemre. Szép erény, remélem hamar megtanulom.

Minden nap gyakorolok, legalább kétszer. A következő bejegyzéseimben leírom, mellékelem, melyik nap milyen gyakorlatsorokat végzek el, hogy az oktatói képzésen ne én legyek a leggyengébb láncszem.

Namaste!

Bemutatkozó levél, gondolat morzsák

Az egyetem végzése alatt már sokat olvastam a jógáról, annak hátteréről, de viszonylag hosszan hezitáltam, mielőtt kipróbáltam volna... Engem először nem is maga az ászanák végzése vonzott, hanem inkább a filozófiai háttere.

Menet közben, a gyakorlatok elsajátításával döbbentem rá, hogy mit kapok a jógától. Sokkal türelmesebb lettem, jobban tudtam összpontosítani, és megismertem magam, egyszerűen helyére kerültek a dolgok. Felvállaltam az érzéseim, nemcsak önmagammal szemben, hanem a külvilág felé is. Úgy éreztem, hogy megérkeztem és rendben vagyok. A mai napig nagyon sokat segít az elfogadásban, és a türelem gyakorlásában. Azt szeretem benne, hogy mindig mutat valami újat, ad valamit, amit addig nem tapasztaltam. 

A terhességeim után, amint lehetett, újra kezdtem gyakorolni, elsősorban itthon. Igyekszem minden hajnalban, illetve a gyerekeim esti fektetése után. Érzem, hogy a kihagyás miatt jóval merevebb lett a testem, mint volt és az erőm is alább hagyott, de keményen dolgozom rajta. 

A jóga stúdióban, ahová az elmúlt időszakban jártam tanultam a pránajamat, meditádiót - de ezek eléggé általánosságban kerültek említésre. Amit lehet, könyvekből igyekszem meg elsajátítani. A légzéstechnikákat fel kéne frissíteni, egyedül bizonytalan vagyok benne. Meditálni szoktam gyakorlásképpen, segít kikapcsolni, megnyugodni. 

Kiemelni mestert, példaképet nem tudok, talán még nem is lenne illő - kevés nagy jógi művét és életrajzát olvastam. Az eddigi tapasztalataim pedig azt mutatják, hogy jógaórákon inkább a gyakorlásé a szerep, mintsem az egyéni igény ill. a filozófiai háttér, jógi megismerése.

Az itthoni gyakorlást Esther Ekhart videói segítségével végzem. Nagyon szimpatikus a hozzáállása, rendkívül érthetően magyarázza a gyakorlatokat és hihetetlen erő és nyugalom járja át, ami önkéntelenül átragad rám is, és annyi, de annyi erőt ad. 

Igen, jóga oktató szeretnék lenni, nagyon régóta vágyok rá. Csak a körülmények nem voltak adottak, illetve elsőbbséget élveztek a gyermekeim. Ha megfelelek, és sikeresen teljesítem is a követelményeket, tanítani szeretnék, itt a lakóhelyemen, ahol jelen pillanatban nem tudok jóga oktatásról. Hosszú távon pedig gyerekeknek szeretnék jógát tanítani, főleg, ha lesz lehetőségem, koraszülött és sajátos nevelési igényű gyerekeknek szeretnék segíteni a jógával. Méghozzá alapítvány formájában, mert sajnos nagy üzlet a fejlesztés, és nem mindenki engedheti meg magának, a gyerek pedig nem tehet semmiről... és ők mindent megérdemelnek, a lehető legjobbat.