Oldalak

2014. február 27., csütörtök

 A TÉRD ANATÓMIÁJA IV.

Azt gondolom boncolgatom én még ezt a térd rehabilitációs projektet, mert izgalmasnak ígérkezik.  Kezdem ott, hogy egy hónap után lekerült a rögzítő  (amit én nem bánok, de a gyerekeim kis barátai igen, ugyanis megirigyelték, mondván nekik is kell ilyen szuper robotláb:)) Na, mondanom se kell rémes érzés volt, rögzült a lábam egy pózban, a térd beállt 10 fokban, és se előre, se hátra. Illetve ment az valamelyest, de pokoli fájdalom kísérte (mely 3 hét tornáztatás után kezd alább hagyni, szerencsére). Említésre méltó, hogy az amúgy is pipaszár lábaim hihetetlen módon lefogytak - legnagyobb bánatomra.  És elkeseredtem, teljesen kikészültem, itt utalnék egy korábbi bejegyzésemre: http://yoginicelia.blogspot.hu/2014/02/legyen.html , ami segített ezen a kétségbeesésen úrrá lenni.

Szóval megkezdődött a gyógytorna, ami elsőre és még másodjára is megizzasztott ám a javából.  Izometrikus gyakorlatokat kell végezni, itt első körben nincs terhelés alatt a térd. Ilyen feladatok például:
nyújtott ülésben megfeszítem az egész lábat kinyújtva, majd lazítom és ezt ismételni sokszor. Majd kislabda a térdhajlatban, combizomból leszorítani a labdát, majd lazítani, vagy például két térd között labda és felhúzom a lábam a mellkashoz, majd nyújtom, vagy álló helyzetben guggolás, persze piciket és közben ügyelni, hogy a térd marad a boka fölött, hogy véletlenül se adjunk nagy terhelést a térdízületnek.  Vagy például, ha van nagylabdánk (fitball), akkor hihetetlen sok erősítő gyakorlat lézetik, hogy a térd mihamarabb helyre jöjjön. Sorolhatnám még ezen gyakorlatokat, jó szolgálatott tettek a térdemnek, nem beszélve a rengeteg szoba biciklizésről...  Persze, aki ismer, tudja, én őrült módjára csináltam a gyakorlatsorokat, hogy tényleg pikk-pakk újra jógázhassak, aminek az eredménye is meglett. Szépen tudom nyújtani és hajlítani a térdem, mint a baleset előtt, a végállások fájnak valamennyire. Térdeléssel és guggolással akadnak problémáim, de dolgozom rajta.  A MÁS jóga sorozatból néhány ászana kivételével meg tudok mindent csinálni. (persze csak ésszel:))
Ami baj, hogy hihetetlen instabil maradt a térdem, és ez zavaró... nagyon, no nemcsak jógázás közben, hanem a mindennapokban főleg.  Így előreláthatólag műtik március 31-én. A keresztszalagot saját izomból pótolják.  ... Kíváncsi vagyok és várom, hogy végre legyen egy szuper térdem.  Műtét után folyt. köv. Addig persze gyógytorna, combizom erősítés ezerrel.

Namaste!

2014. február 21., péntek

Szerte-szét

Kavicsok úsznak a part felé,
megkopott fényét
nem látja a hold-világ.
Mély az árok, bele nem látok.
Sodor a víz, visz a szél -
szelíden szerteszét.

2014. február 20., csütörtök

TükörMÁS

Tükörbe, ha nézek
idegen tekint vissza,
Idegen kezek
nyúlnak vissza.
Idegen szempár
ködben úszó jeges ár.
Olyan vagyok  -
néma csend,
mi el nem enged...

2014. február 17., hétfő



A TÉRD ANATÓMIÁJA III.

Jóga szerepe – megelőzés, veszélyes ászanák, sérülés után:
Megelőzés:

Kezdeném azzal, hogy a boka is nagyon fontos ízület, hiszen állás közben rá nehezedik a test teljes súlya. A lábfej mozdulatait a boka továbbítja a láb és a medencefenék felé, így vesz részt a gerinc alátámasztásában. A térd egy nagyon sérülékeny ízület, ezért is fontos, hogy állás, valamint járás közben helyesen használjuk lábfejünket, hogy a terhelés egyenletesen érje a térdet! A térdek tehermentesítésében fontos szerep hárul a combra is. (Ekkor az elülső combizmok kerülnek főszerepbe.) Manapság gyakorlatilag egész nap cipőbe zárva járunk (pl. tűsarkú stb…), ami a lábboltozat izomzatának deformálódásához vezet, ami kihatással van a térdízületre, gerincre is. Nem is beszélve egyéb lábboltozati problémákról, mint lúdtalp… Ahhoz, hogy egészséges legyen a térdünk, elejét vegyük számos térd problémának, megfelelően edzeni kell a lábboltozat izmait, melyre jótékony hatással van a jóga. A jóga álló és egyben egyensúlyozó ászanái erre tökéletesek (pl.: Virabhadrasana III- - javítja a járást!) Megelőzés szempontjából nagyon fontos a rendszeres mozgás. A porc épségének ill. az izomzat tónusának és erejének megőrzésében elsődleges szerepe van a célzott ízületre jótékony hatású, a négyfejű comb izom erősítését célzó, a szalagok rugalmasságát megőrző mozgásnak. Erre is rendkívül alkalmas a jóga Pavanamuktasana anti-reumatikus csoportjába tartozó gyakorlatsorozatának lábhajlító ászanái (pl.: Janu naman (térdhajlítás), Janu chakra (térdkörzés), Ardha Baddhakonasana (fél-pillangó) és a Baddhakonasana (teljes pillangó/megfogott szög).

Veszélyes ászanák:

Ha nehézségeink vannak a Padmasanaval (lótuszüléssel) nem szabad bele erőltetni a lábakat a pózba, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a lótusz helyett a sokévi térdfájás zsákutcájába jutunk el. A belső térd jógázás közben úgy sérülhet, hogy magát a Padmasanat, vagy egyik variációját erőltetjük. Sérülés előfordulhat akkor is, ha, már mindkét láb lótusz pozícióban van, megpróbálkozunk egy hátrahajló mozdulattal is (pl. a Matsyasana (hal póz)), vagy egy előrehajló mozdulattal (Ardha Baddha Padma Paschimottanasana ( fél lótusz ülő előrehajlásban)).
Padmasana:                     Ardha Baddha Padma Paschimottanasana:

Első lépésként meg kell érteni, hogy hol okozhat problémát a térdben a lótusz: képzeld el, amint felemeled a jobb lábfejed és ráteszed a bal combod tetejére. Ahhoz, hogy ez a mozdulat biztonságos legyen, a combodnak körülbelül 115 fokot kell kifele fordulnia. De legtöbbünknek ez lehetetlen, vagy a csontok struktúrája miatt, vagy azért, mert ezt a túl merev izmok és ízületek nem engedik. Ha a comb nem fordul kifele, és mégis folytatod a lábszár és a térd emelését, oldalra fogod hajlítani a térdízületet, és ez össze fogja nyomni a belső térd csontjait, a sípcsont felső végét beletaszítva a combcsont alsó végébe. E két csont között található a medialis meniscus, egy porc védőperem, ami kipárnázza a térdízületet és irányítja annak mozgását. Amikor felemeled a lábfejet, az azonos oldali sípcsontodat emelőként használod. Ha a combcsont nem fordul ki eléggé, akkor egy erős szorító nyomásnak teszed ki a meniszkuszt – mintha a sípcsontod és a combcsontod egy óriási harapófogót alkotna. Ennek az emelésnek akár egy enyhe erőltetése is komoly sérülésekhez vezethet. Ugyanígy, ha már lótuszban ülsz, de a térded teteje nincs a talajon, a térd lefele nyomása megint csak nagyon káros hatással lehet a meniszkuszra.

Megelőzés és előkészülés:
Az első szabály az ilyen sérülések elkerülésére az, hogy sose erőltetjük bele a lábat a lótuszülés variációiba – ne húzzuk túlságosan felfele a lábfejet, ne nyomjuk le a térdet, és nem döntögetjük közben a törzsed előre vagy hátra. A jógaoktatónak se engedjük, hogy erőltesse ezeket a pózokat. A Janu Shirshasana (fej-térd póz), vagy a Baddhakonasana (megfogott szög póz) is gyakorolhat hasonló, bár kevésbé súlyos szorító nyomást a belső térdre – ezeket is óvatosan gyakorolni. Ha fájdalmat érzünk a pózban, azonnal jöjjünk ki belőle! Azok a struktúrák, amelyeknek lazulni kell ezekben a pózokban, mind a csípő környékén vannak – itt kell érezni a nyújtást, vagy az engedést, ahogyan egyre mélyebbre haladunk a pózban. 

Janu Shirshasana:  
                 
Baddhakonasana: 


A Padmasana gyakorlásának legbiztonságosabb módja intenzíven forgatni kifele a combot a csípőnél, és megállni ott, ahol elérjük a kifele forgatás határait. Ez azt jelenti, hogy abba kell hagyni a lábfej emelését abban a pillanatban, amikor a comb már nem fordul tovább. Elképzelhető, hogy így viszont nem sikerül a lábfejet az ellentétes combra helyezni – de a lényeg: a boldog, működőképes és fájdalommentes térd. A comb kiforgatását kezeinkkel, hevederrel segíthetjük, bármit is használunk, az nem jó, ha közben a térd a levegőben lóg, alá kell támasztani egy összehajtogatott pokróccal, nehogy akaratlanul is lefele erőltessük, ahogy kifele forgatjuk a combot. (Megjegyezném, van olyan tanár, aki a Padmasanat nem is tanítja (lótusz-dilemma), mert az előnyöket és kockázatot figyelembe véve a mérleg nyelve a kockázat felé billen el.)

Ha megsérült a belső térd a Padmasana vagy valami hasonló póz gyakorlása közben, az első dolog, amit tehetünk, hogy békén hagyjuk a sérült területet. Néhány napos pihenésre, jegelésre van szükség, hogy csökkenjen a duzzadás és a gyulladás. Ha súlyosnak néz ki a sérülés, orvoshoz kell fordulni. Ha már képesek vagyunk rá, kezdjük el mozgatni a térdet, hajlítsuk, majd nyújtsuk ki, amennyire lehetséges. Egy tanár irányításával egy személyre szabott terápiás jógaprogramot célszerű kidolgozni. De az általános alapminta az egyvonalúság és az erő fejlesztése olyan állópózokkal, mint például a Trikonasana (háromszög póz) vagy a Virabhadrasana II (II. harcos póz). Ha szükséges, használjunk széket, hogy tehermentesítsük a térdet. Idővel esetleg visszavezethetjük a kifele forgató mozdulatokat, mint amilyen a Baddhakonasana (és akár a Padmasana is), de használjunk egy felcsavart kis törülközőt a belső térd mögött. 
Virabhadrasana II:



Virasana (hős póz), variációi: 


Szintén egy olyan ászana, amelynek előnyeiről, hátrányairól az oktatók körében megoszlanak a vélemények. Ha megfelelően végezzük, és türelemmel, akkor hosszú távú egészséget biztosít a térdeknek. A lényeg, hogy ügyeljünk a következőkre: a térdek picit nyitva, a csípővel egy vonalban, két comb párhuzamos. Így térdelő pózból indítunk, megfogjuk a vádlikat és egy határozott mozdulattal kifelé forgatjuk őket. A lábfej a sípcsonttal maradjon egy vonalban, és így óvatosan kell leengedni a feneket a talaj felé. Ha feszülést érzünk a térdeknél: állj! - csúsztassunk valami támasztékot (pl. takaró) a fenék alá. Nem szabad húzódást érezni a térd belső oldalánál. Ha kell, inkább üljünk magasabban és ne erőltessük össze egymás felé a térdeket. Ha le tudunk ülni, akkor pedig figyeljünk arra, hogy a két sarok közel legyen a medencéhez. 

Trikonasana (háromszög tartás): 

Utthita Trikonasana

A térd hiper extenzióját megfigyelhetjük ebben a pózban, különösen az arra hajlamos gyakorlók fogják ellazítani az izmaikat. Ha a térdet távolítjuk a padlótól, és izometrikusan feszítjük a hátsó combizmot, akkor ellensúlyozni tudjuk ezt a hajlamot. Ezt a lényeges lépést minden pózban meg kell tenni, amelyben az elülső láb egyenes. Ha még mindig fájdalmat érzünk a térdben, akkor enyhén be kell hajlítani."

Ha már megtörtént a baj: 

Először is ne csüggedjünk, mert már az is a gyógyulás jele, ha elfogadjuk a tényt, hogy gond van, hozzuk ki magunkból a legtöbbet! A jóga segíteni fog a rehabilitációban, mert nem csak az izmokat erősíti meg, hanem segít önmagunk felett kontrollt gyakorolni, zseniális testtudatot alapoz meg. Az orvosok véleménye szerint a szalagok szerepét át tudja venni a combizom, ill. a térdet körülvevő izmok, így érdemes azoknak az izmoknak a megerősítésére koncentrálni egy rehabilitációs jóga sorozat kidolgozásánál. Én azon az állásponton vagyok, hogy sérüléstől függetlenül mindenképp kérjük ki orvos-gyógytornász véleményét, mielőtt nekiállunk gyakorolni. Az én sérülésem jelen esetben komplex, teljes elülső keresztszalag szakadás, megnyúlt hátsó keresztszalag, részlegesen szakadt a laterális szalagrendszer; rehabilitációs program kidolgozásában gyógytornász és jóga oktató véleményét is kikérem. A rehabilitációs programnak megfontoltnak kell lennie, lassúnak és kisebb intenzitásúnak. Kezdetben elég, ha csak heti 2-3-szor gyakorolunk a sérült térddel hetente. A gyógytornát követően, ill. azzal párhuzamosan a Megelőzés című fejezetben is említett Pavanamuktasana anti-reumatikus gyakorlatsor a rehabilitáció megkezdésére tökéletes választás lehet. Én talán a kezdő rehabilitációs gyakorlatsorba betenném a MÁS sorozat bemelegítő részéből a csípőforgatást, a biciklizést is, hiszen a hajlító funkciót használom ki (nincs effektív terhelés a térden), ami egy esetleges több hetes rögzítés során igencsak beszűkült. Rehabilitációba beilleszthető gyakorlatok lehetnek még: Tadasana (izometrikus gyakorlat), Bhujangasana (erősíti a hát izmait, de közben nyújtja a térd izmokat), Shalabasana (erősíti a lábakat), Ananda balasana, Setu Bandhasana, és Shavasana (klasszikus ralaxációs póz). Ha már erősödött a comb izomzata, bejáratódott a térd, könnyebben megy a hajlítás, finoman elkezdhetjük az álló gyakorlatokat is fokozott figyelemmel! végezni. Majd következhetnek a négykézlábas gyakorlatok, mint pl. a Marjali. Ülő gyakorlatok végezhetőek, a térd végig izometrikus helyzetben van: pl.: Upavishta Konasana, Paschimottanasana. A rehabilitáció vége felé próbálkozhatunk a térdelős gyakorlatokkal pl.: Vajrasana, Ustrasana és csak, ha már ezek tökéletesen mennek, és nem fáj a térd, akkor érdemes próbálkozni a nehezebb ászanákkal, mint Padmasana, Baddhakonasana, ugyanis ezekben a pózokban fokozott terhelés alatt van a térd, ill. enyhe rotáció is megfigyelhető.  Óvatosan és türelemmel gyakoroljunk! Ne keseredjünk el, ha az elején fáj az érintett terület, a rehabilitáció akár hónapokig is eltarthat. Továbbá ahogy azt, fentebb írtam egyes orvosi vélemények szerint a szalagok szerepét át tudja venni a combizom, ill. a térdet körülvevő izmok, érdemes azoknak az izmoknak a megerősítésére koncentrálni és akár olimpiát is nyerhetünk elülső keresztszalag hiánnyal, már, ha elég erős a combizmunk!  J



Összegzés:

FONTOS, TARTSUK MINDIG SZEM ELŐTT!

  • legyen meg a kellő bemelegítés, különös tekintettel a csípő bemelegítésére, ismerjük a határainkat, figyeljünk a testünk jelzéseire!
  • érezzük határainkat, ha egy szalagot túlnyújtunk, az úgy marad!, a szalagok túlnyújtásával felgyorsíthatjuk egyéb problémák idő előtti megjelenését (pl. kopások). Erre különös tekintettel kell lenni, ha hot jóga órán vagyunk, a melegben hamarabb nyúlnak az izmok, kisebb eséllyel érezzük meg, ha nem izomból, hanem ízületből dolgozunk.
  • ügyeljünk arra, hogy a térd mindig a megfelelő szögben álljon, ne rotáljon se kifelé, se befelé, mert az növeli a sérülés esélyét!
  • a térdet nyúlni érezni csak hátul szabad, oldalt sosem, ott csavaró érzetünk se lehet, mert azzal hosszú távon biztos ártunk az ízületnek!
  • ha fáj egy pózban, ill. kellemetlen jöjjünk ki belőle!

Felhasznált irodalom:

Dr. Szántai Károly: Anatómia-élettan jegyzet Budapest, 2005


A TÉRD ANATÓMIÁJA II.

Általános térdsérülések, kezelésük hagyományosan gyógytornával:
A legtöbb sérülés sportolás (foci, síelés, különféle labdajátékok, hoki) közben történik. A legtöbb esetben a térd sérülését, instabillá válását a porc szakadása, kopása, illetve a szalagok sérülése jelenti, melyeket az alábbiakban ismertetek:

A meniszkusz sérülés előfordulása és okai:
A meniszkusz sérüléseivel, a gyermekkort kivéve, valamennyi korosztálynál találkozhatunk. A gyakoriság a csúcsot korai felnőttkorban éri el – a gyakoriság ui. egyenes arányban áll a fizikai megterheléssel, így a meniszkusz sérülése is a „sportolókorban” a leggyakoribb. A betegség valódi gyakoriságáról, a sok tünetszegény eset miatt, nincsenek pontos információink. Annyi bizonyos, hogy évente mintegy 2.500 esetben végeznek műtétet meniszkusz szakadás miatt. A meniszkuszok szakadása jellemzően sportolók sérülése. Különösen azok a sportok veszélyesek, melyeknél a térdre csavaró erős hatnak. Ilyen pl. a kézilabda, labdarúgás, tenisz, stb. Ezeknél gyakran előfordul, hogy a törzs már fordul, de a talp még tapad a padlóhoz. Ilyenkor a térdízületet jelentős csavaró irányú erőbehatás éri. A sérülésre hajlamosítanak bizonyos foglalkozások is (pl. padlóburkoló). A térdízület vápáinak egyenetlen terhelése szintén fontos hajlamosító tényező (pl. X-láb, O-láb, térdízület felszínének egyenetlensége pl. baleset után, stb.). A térd belső ízületi vápájában található az ún. mediális, a külső vápájában a laterális meniszkusz. A mediálisban sokkal gyakoribb a sérülés. A meniszkusz szakadása azonnali műtéti beavatkozást igényel. A műtétet követően rehabilitációs torna következik, mellyel funkcionálisan végleges gyógyulás érhető el.

Szalagsérülések:
Az elülső keresztszalag sérülésekor hirtelen hasító fájdalom alakul ki; a térd beduzzad. Ha a szakadt darab esetleg hátraesik; akkor a térdhajlításban elmaradás, és terhelésre jelentkező fájdalom, térdízületi instabilitás alakul ki (a térd lötyögőssé válik). Előfordulhat az is, hogy a beteg egyes mozgásokat nem tud elvégezni (guggolás, futás). Keresztszalag sérülések legtöbbször focizás, síelés, kosárlabdázás közben csavarásos sérüléskor következik be. 

A belső oldalszalag könnyebben sérül, mint a külső. Ennek leggyakoribb oka a térd külső oldalát érő ütés, amely megnyújtja és elszakítja a térd belső oldalán tapadó szalagot. Ilyen jellegű ütések rendszeresen előfordulnak futballozás, vagy hokizás során. Az oldalszalagok teljes szakadása esetén térdízületi duzzanat, melegség; vérömleny-képződés, oldalirányú instabilitás alakulhat ki. A beteg a vizsgálat során az oldalszalagok felett nagyfokú fájdalmat jelez. Megemlítendő az ún. „unhappy triad” (szerencsétlen hármas), amikor az elülső keresztszalag, a belső oldalszalag és a félhold alakú meniszkusz egyszerre sérül.


Térdízületi felszín sérülések:
A térdízületi felszín sérülése során porcos vagy rostos szabad testek képződhetnek. Ezek az ízületi felszín üvegporc borítékából, vagy a meniszkuszokból törnek ki. Az így képződött szabad testek az ízületben vándorolva a csontok közé ékelődhetnek, ez erős fájdalomhoz és a térd elakadásához vezethet. A szabad porcdarabokat arthroscopos eljárással távolítják el. Amennyiben a teherviselő felszín porcborítéka sérült, mozaikplasztika segítségével a terhelésmentes felszínről ép porc szigeteket ültetnek át a sérült területekre.

A térdsérülés kezelési lehetőségei:
A térdsérülésekkel leggyakrabban traumatológus, ortopédus vagy sportorvos foglalkozik. A sérült térdről először röntgenfelvétel készül, majd amennyiben indokolt, a későbbiekben MRI-vizsgálatra/ultrahangra is sor kerülhet. Ha az oldalszalag-szakadás beigazolódott, és panaszokkal jár, akkor minden esetben célszerű annak műtéti megoldása; a további ízületi károsodás megelőzése miatt.

Térdízületi tükrözés (arthroscopia) során megvizsgálják, hogy a szalagok tartanak-e, a meniszkuszokon nincs-e szakadás, milyen az ízületi porc felszíne, nincs-e ízületi szabadtest. A leszakadt részeket eltávolítják, az ízületet átöblítik, porcfelszínt shaverezik (a felszíneket simítják), az esetleges szalagszakadásokat összevarrják, pótolják ún. szalag plasztika módszerrel.

Egyes vélemények szerint a sérült elülső keresztszalag funkcióját a combizmok idővel képesek átvenni – műtéti keresztszalag pótlást nem is feltétlenül végeznek. Elülső keresztszalag-sérülések során aktív sportolók esetében, vagy tartós nagyfokú térdízületi instabilitás fennállásakor szalagpótlást végezhetnek; mely többféle módszerrel is történhet, de a keresztszalag hiányával is élsportolók lehetünk.

Műtét után:
A műtétet követően sebgyógyulásig, a gyógytorna gyakorlatok közti időre nyugalomba kell helyezni a végtagot. A jegelését gyakran alkalmazzák, mely fájdalomcsillapító hatású és az ízületen kívüli vérömleny felszívódását segíti. A műtétet követő első napon csak izometriás gyakorlatok végzése (izmok megfeszítésére, elernyesztésére tényleges mozgás nélkül) és 0-30 fokos mozgatás engedélyezett. A 2. naptól engedélyezett az óvatos mozgatás. Ekkortól lehet kezdeni a mankóval végzett tehermentesítést. Emellett a tornagyakorlatok folytatása és a térd hajlításának fokozása a cél. A tehermentesítés legalább 10-14 nap kell, hogy legyen. A korlátozott mozgást lehetővé tevő ízületi rögzítés 4-6 hétig szükséges. A tartós mozgásszegény életmód miatt fontos a véralvadásgátló kezelés. (4-6 hét). A gyógytorna során fontos a térd (hajlító) funkciójának fokozatos növelése, a gyógytorna folytatása, a 8. héttől kerékpározás, majd a 12. héttől úszás javasolt. A sportképesség helyreállása a térd szempontjából a nem nagy megterhelést jelentő sportágban 6-8 hó, míg a térd szempontjából nagy kockázatú sportágban 8-10 hónap.

Húzódás és részleges szakadások kezelési módjai:
Az oldalszalagok húzódásait, részleges szakadásait, ha nem jár nagyfokú instabilitással, elég rögzíteni gipsz vagy segédeszköz segítségével. A gyógyulási idő hosszú; függ a sérülés mértékétől, a beteg fájdalomtűrő-képességétől, alkati adottságaitól; stb.; a helyi fájdalom hónapokig fennmaradhat. A fájdalom csillapítására szájon át szedhető gyulladáscsökkentő készítményeket, helyileg alkalmazható tapaszokat, bedörzsölőket alkalmazhatunk, gyakran használnak ízületbe adott injekciókat. Fontos megjegyezni, hogy a szteroidot tartalmazó injekciók az akut sérülések kezelésére nem alkalmasak. Tilos vérömlenybe, valamint közvetlenül az inak, szalagok állományába adni, a szövetkárosodás, infekció fokozott veszélye miatt. Alkalmazásuk krónikus esetben is alapos megfontolást igényel (életkor, mellékhatások stb.). Orális adagolásnak nincs helye a sérülések kezelésében.

Fizikoterápia és gyógytorna:
Végezhetők fizikoterápiás kezelések is megfelelő ízületi kímélet biztosítása mellett. Fontos, hogy a gyógytornát, az ízület megfelelő mozgatását csak szakember végezze. Emellett persze a gyógytornász által megtanított és berögzült mozdulatokat, mozdulatsorokat a beteg otthon is végezheti.

A térdműtét utáni kezelés a műtét típusától függően eltérő lehet. Ami azonban minden esetben nagyon fontos, hogy a térdműtét utáni torna minél hamarabb megkezdődjön a sikeres és gyors felépülés érdekében. Ennek megvalósulásához heti 3-5 ortopéd gyógytornász által végzett kezelésre, illetve otthoni gyógytorna feladatok végrehajtására van szükség. A gyakorlatok elvégzésének egy része a combizom erősítő gyógytorna részeként segíti a rehabilitációt. Az izmokkal foglalkozó gyógytornász azok erősítésével, a térdízület stabilabbá alakításával foglalkozik, ezáltal a mozgás (járás, sportolás) pedig könnyebbé válik. A térdszalag sérülése, szakadása, ahogy már említettem, lehet részleges vagy teljes. A térdszalag szakadás gyógytornáját ennek megfelelően kell ütemezni, és különböző rehabilitációs szakaszokra osztani. Az első 72 órában óvatos torna, gépi kimozgatása, vagy ortopéd gyógytornász által végzett manuális térdkalács mobilizáció ajánlott. A 2. és a körülbelül 6. hétig terjedő időszak a legkritikusabb, hiszen ebben az időszakban a legsérülékenyebb a szalag. Ebben az időszakban a részleges vagy teljes tehermentesítés segít a legtöbbet. A 4-6. héttől a térd végignyújtása már forszírozható, valamint combizom erősítő gyógytorna feladatok végzése is elkezdhető. A 3. hónaptól futás, az 5. hónaptól pedig a sportolás is megengedett. A felépülés ütemezése azonban egyénenként változhat, de minden a legtöbb sérülés esetén, így a térdszalag szakadás gyógytorna, illetve rehabilitáció esetén is a fokozatos aktivitásra kell törekedni.



A TÉRD ANATÓMIÁJA I.

Bevezetés:

Hogy miért választottam a térd anatómiájának ismertetését? Mert stílusos. Alig pár hete estem álló helyzetből akkorát síelés közben, hogy rendesen összetörtem a térdem. Darabjaira. A választás aktuális, személyesen érintett vagyok abban, hogy ismerjem e terület funkcióját, felépítését, ha majd újra mozoghatok, tudjam mit lehet és mit nem… egyáltalán hogyan fogjak a térd rehabilitálásához – persze külső, akár gyógytornászos segítséget is igénybe véve. 

Az alsó végtag a következőkből áll:

  •  medenceövből
  •  combból (combcsont) 
  •  lábszárból (sípcsont és szárkapocscsont) 
  •  lábból (lábtő, lábközép, ujjak csontjai) 
Az ember felegyenesedett testhelyzetéből adódóan az alsó végtagok funkciója és struktúrája részben átalakult, az ember testsúlya a medence közvetítésével teljesen az alsó végtagokra nehezedik . Az alsó végtagok csontjainak szerkezete és ízületei sokkal szilárdabbak a felső végtagokéhoz képest. 

A térd részei:


A térd szempontjából fontos csontok ismertetése:

A comb vázát a combcsont (femur) alkotja. Ez az emberi test leghosszabb és legerősebb csöves csontja. A térdkalács (patella) a térdízület elülső felszínén elhelyezkedő gesztenye alakú csont. Felszínes helyzetű, szinte teljes terjedelmében kitapintható. A lábszár, az alkarhoz hasonlóan 2 csontból áll: 


  •  Sípcsont (tibia): a lábszár vázát mediálisan alkotó hosszú csöves csont, elülső felszíne a bőr alatt kitapintható. Proximalis vége megvastagodva két bütyköt (condylus medialis et lateralis) alkot, közöttük két kivájt ízületi lap van. Ez alatt tapintható egy erős érdesség, ahol a comb feszítő izmai tapadnak. 
  •  Szárkapocscsont (fibula): a lábszár külső oldalán pálca alakú csont, felső feji vége feszes ízülettel kapcsolódik a tibia condylus lateralis-ához. 

Izmok:

Combizmok:

  • Feszítők (combizmok legnagyobb tömegét alkotják) : szabóizom (m. sartorius) és a négyfejű combizom (m. quadriceps femori) 
  • Hajlítók: félighártyás izom (m. semimembranoscus), féliginas izom (m. semitendinosus) és a kétfejű combizom (m. biceps femoris) 
  • Közelítők: fésűs izom (m. pectineus), karcsú izom (m. gracilis), hosszú combközelítő izom (m. adductor longus), rövid combközelítő izom (m. adductor brevis) és a nagy combközelítő izom (m. adductor magnus) 

Lábszár:

  • Feszítők: elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior), hosszú öregujj feszítő izom ( m. extensor hallucis longus) és hosszú lábujjakat feszítő izom (m. extensor digitorum longus) 
  • Hajlítók: hárpmfejű lábikra izom (m. tibialis posterior), hosszú öregujj hajlító izom (m. felxor hallucis longus), éshosszú lábujjakat hajlító izom (m. flexor digitorum longus) 
  • Szárkapcsi izmok: hosszú szárkapcsi izom (m. peroneus longus), rövid szárkapcsi izom (m. peroneus brevis)


Térdízület (articulatio genus):

Az emberi test legnagyobb és egyben egyik legbonyolultabb felépítésű ízülete. Erős szalagkészülékei vannak, sokféle speciális berendezés található itt, lágyrészekkel nincs védve. Az ízület alkotásában közvetlenül részt vesz: a comb- és a sípcsont, valamint a patella. Másodlagos szerepe itt a szárkapocscsontnak van. Tehát a térdízület alapvető feladata a sípcsont és a combcsont között létre hozni a terhelésátvitelt, méghozzá kontrolláltan, úgy, hogy a szabad mozgás ne legyen akadályoztatva. 

Térdízület részei:

  •  Íz felszínek 
  • Ízületi tok (igen kiterjedt és bonyolult ízületi üreget zár körül) 
  • Ízületi üreg (rendkívül nagy, alakja bonyolult) 
  • Szalagok (az ízesülő csontvégeket tartják össze) 
  • Nyálkatömlők (egyesek a csontfelszínek védelmét szolgálják, mások az izmok tapadó inait párnázzák alá) 
Az izmok az ízület mozgatásán kívül tartófunkciót töltenek be, az ízületi tok és a szalagok pedig statikus stabilizáló szerepet játszanak (stabilan tartja a csontokat egymáshoz képest). 

A meniszkuszok gumiszerű, fektetett C alakú porcok, amelyek kipárnázzák a térdet. Egy a térd külső, és egy a belső szélén található. A térdet a meniszkuszok tartják stabilan, általuk a combcsont ízületi feje jobban illeszkedik a sípcsont kettős térízületi vápájába. A meniszkuszoknak továbbá az ízületi nedv áramlásában, a szövetek táplálásában, a hirtelen ható erők tompításában, a súly- és az erőátvitelben is szerepük van. A meniszkuszoknak önálló vérellátása nincs, sejtjei táplálékot és oxigént a térdízületi folyadékból kapnak. Az önálló vérellátás hiánya egyben a rossz gyógyulási hajlamot is jelenti. 

Szalagos összeköttetések: a lig. Collateralis medialis (belső oldalszalag), lig. Collateral lateralis (külső oldalszalag), lig. Cruciati anteries (elülső keresztszalag) és a lig. Cruciati posterius (hátsó kersztszalag). A keresztszalagok a térd középső részén találhatók, az oldalszalagok kívül és belül tartják össze az ízületet alkotó csontokat. Az elülső keresztszalag a sípcsont előretörténő elmozdulását, a hátsó keresztszalag a tibia hátrafelé történő elmozdulását akadályozza. Ha a keresztszalagokat meghúzzuk, a térd túlzottan lazává és instabillá válik. Amikor a combcsont nem precízen csúszik a sípcsonton, akkor az a meniszkuszok kopásához vezet. 

Az ízületekben a csontok végét porc borítja, amely sima, kemény védő szövetként felfogja a rázkódást, és minimálisra csökkenti a súrlódást. Az ízületi tokot belülről bélelő szövet sejtjei termelik az ízületi folyadékot, amely kitölti a teret, és tovább csökkenti a csontok súrlódását, valamint megkönnyíti a mozgást. 

A térd működése:

A térd működése látszólag egyszerű, a valóságban azonban bonyolult. A térdkalácsot erős ín köti a lábszárcsonthoz. Ez teszi lehetővé, hogy a felette található négyfejű combizom segítségével kinyújthassuk, vagy megfeszítve tarthassuk a térdet. A belső és a külső rögzítő szalagok segítenek abban, hogy a térd mozgásai közben a térdkalács ne mozduljon ki a helyéről. Az ízfelszíneket tükörsima felületű, úgynevezett üvegporc borítja. Az üvegporcot mintegy kiegészítve a sípcsont lapos ízületi felszínén két félhold alakú rostos-rugalmas porc, a külső és belső meniszkuszok helyezkednek el. Ezek növelik a terhelési felszínt, valamint csökkentik az ízületet érő dinamikus terheléseket. A térdízületet alkotó részeket a már említett különféle szalagok, valamint az ízületi tok köti össze.
A térd alapvető funkciója a hajlítás (flexió) és a nyújtás (extenzió), nem jellemző a rotáció. Kivéve flexiókor, akkor minimális rotáció lehetséges. 

2014. február 11., kedd

Willis-kör - agyi érkatasztrófa és jóga

Ébredtél már úgy, hogy azt érezted menten meghalsz, mert szétszakad a fejed, lüktet, homályos minden és ehhez még hányinger is társul? Én igen,  és nem kívánom senkinek azt az érzést - szerencsére egyre kevesebbszer fordul elő velem. Gondolom Veled is megtörtént, hogy hasonló cipőben jártál. 
Életében egyszer biztos mindenki átmegy egy kiadós fejfájáson (növeljük csak a bevételt a gyógyszergyáraknak, ilyen pirula, meg olyan pirula), irigylem, aki soha nem tapasztalta még meg... Hogy miért fáj a fejünk? Mindenkinek mástól, van, akinek a mindennapi gondoktól, stressztől, van, aki az időjárás változékonyságára reagál rosszul. Van, aki egyszerűen megőrül a gyerekzsivajtól. (na, ha Te itt magadra ismersz, ne menj óvodapedagógusnak:))


Willis-kör


A kutatók sokáig azt gondolták, hogy a migrén legfőbb oka az agyban található véredények tágulásának köszönhető. Újabban az idegpályák rendellenes jeltovábbítása is felmerült bűnbakként, ám a Pennsylvania Egyetem Orvosi Karának friss kutatása rávilágított a migrén kialakulásának lehetséges anatómiai okaira.
Összesen 170 fő mágneses rezonancia vizsgálata (MRI) alapján kiderítették, hogy az erős migréntől, kivált migrénaurától szenvedő páciensek esetén lényegesen nagyobb arányban található veleszületett eltérés az ún. Willis körben, migréntől sosem szenvedő embertársaikhoz képest.  Thomas Willis (1621- 1675) angol orvos, aki fő munkájában ("Cerebri anatome cui accessit nervorum descriptio et usus") leírta az agyra vonatkozó eredményeit. Ez az értekezés egészen a 19. század elejéig az orvosi szakirodalom egyik alapművének számított. Feltárta az agy anatómiájának számos részletét és összefüggését, és az ő nevéhez kapcsolódik az ún. Willis-kör felfedezése az agyban. Tőle származik a neurológia elnevezés.
Az agyat és az agytörzset a belső fejverőerek és a gerinc menti verőerek látják el artériás vérrel. A nagy artériás törzsek a koponyába belépés után az agyalapon összekötő ágak közvetítésével egy artériás anasztomózis gyűrűt alakítanak ki: Willis-féle circulus arteriosus. A vénás rendszer jellegzetessége, hogy ún. sinusok, öblök alakultak ki, melyeket az agyhártya fala határol. Az agyszövet, az azt körülvevő folyadék (liquor) és az erek aktuális tágassága révén meghatározott vérmennyiség egy zárt helyen, a koponyaűrben foglal helyet. Ennek a jelenségnek kiemelt jelentősége van bizonyos élettani és kóros folyamatokban. 

Az akut agyi érkatasztrófa (köznyelvben: szélütés, gutaütés, agyvérzés) legtöbbször a reggeli-délelőtti órákban alakul ki, az esetek többségében a következő fenyegető tünetei és előjelei lehetnek:
  • átmeneti látásvesztés az egyik szemen
  • kettős látás, látótérkiesés
  • beszédmegértési zavarok
  • szóformálási nehézségek (afázia)
  • zavartság, szédülés, fejfájás
  • hirtelen fellépő eszméletvesztés
Ezek a tünetek lehetnek múlóak, vagy akár maradandóak is, továbbá együtt, vagy akár külön-külön is előfordulhatnak. 

Az esetek egy részében az akut agyi érkatasztrófa bizonyos előjelekkel jelentkezik, ilyen például rövid, átmeneti agyi működészavar. A már bekövetkezett katasztrófa tüneteiből következtetni lehet, hogy az agy mely része károsodott, ezért különösen fontos, hogy a veszélyeztetettek ismerjék és felismerjék ezeket, és a tünetekről mindenképpen tájékoztassák a kezelőorvost.

Az akut agyi érkatasztrófa utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak, ezért már a katasztrófa gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni. Minél előbb kórházba kerül a beteg, annál nagyobb esélye van a túlélésre és arra, hogy a lehető legkevesebb maradványtünettel gyógyuljon fel a betegségből. A kezelőorvos ezt követően a beteg részletes testi és szellemi állapotfelmérését végzi el, majd részletes laboratóriumi vizsgálatok és EEG, esetleg MRI-vizsgálat készül. Az agyat ellátó ereket ultrahang berendezéssel, ún. Doppler-ultrahang vizsgálják. A vizsgálat során mérik az erekben a véráram sebességét, illetve mód nyílik az erek belső felszínén létrejött felrakódások („érelmeszesedéses plakk”) vizsgálatára.
Az akut agyi érkatasztrófát (stroke) szenvedett betegeket erre a célra kialakított stroke osztályon vagy szükség szerint stroke intenzív osztályon látják el. A betegeknél állandóan ellenőrzik a vérnyomást, a pulzusszámot, a légzésszámot és a folyadék-ion háztartást. A betegek  szükség esetén agyi keringésjavító infúziós, illetve agyi infarktus esetében véralvadásgátló kezelésben részesülnek. Előfordulhat, hogy a vért sebészi úton kell eltávolítani, illetve a vérbomlási termékeket, emellett, ha a nyaki nagy ereken jött létre súlyos szűkület, ennek megoldása is sebészeti úton lehetséges.

Rizikófaktornak számít: 
  • életkor
  • magas vérnyomás
  • cukorbetegség
  • mozgásszegény életmód
Az agyi érkatasztrófát túlélt páciensek 75%-ánál marad vissza olyan funkciózavar, amely a munkaképesség csökkenésével jár, továbbá a  pácienseket fizikálisan, mentálisan és érzelmileg befolyásolhatja, esetenként a három tényező kombináltan is megjelenhet.

Az agyi érkatasztrófa  az általános vezető halálokká válhat világszerte, jelenleg a második leggyakoribb halálok a nyugati világban.
A megelőzésben fontos szerepet játszik: a vérnyomás rendszeres ellenőrzése és karbantartása, a cukorbetegség kezelése, a dohányzás mellőzése, az érfalakat támogató, koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek, a koleszterinszint rendszeres ellenőrzése. Sok zöldséget, gyümölcsöt és teljes kiőrlésű kenyeret tartalmazó étrend, szükség szerint vitaminpótlás, folyamatos (ellenőrzött!) véralvadásgátló kezelés, hirtelen testi megerőltetések kerülése, rendszeres kimért testmozgás (séta), kánikulai időszakban hűvös helyiségben tartózkodás, nyári napsütés szigorú kerülése, rendszeres életvitel. Értágítás gyógyszeresen és/vagy érkatéteren keresztül.

Mindez hogy kapcsolódik a jógához, a fordított testhelyzetű gyakorlatokhoz? 

Gondold csak végig... Egész nap (életünk 99,9%-ában) a fejünk feljebb van, mint a szívünk, hiszen állunk, ülünk. Maximum a fej egy vonalban van a szívvel, mikor fekszünk. Viszont a fordított testhelyzetű ászanák során ez megváltozik, és ezáltal számos kedvező élettani hatást vált ki. 

A fordított ászanák fokozzák a vérellátást, táplálják az idegsejteket, elszállítják a méreganyagokat. Gyakorlatilag javítják az agy minden funkcióját: 
  • memóriát
  • koncentrációképességet
  • reakcióidőt
  • segít normál szinten tartani a vérnyomást
  • javítja az agy oxigén ellátottságát
  • javítja a keringést
  • pozitívan hat az anyagcserére

Ilyen ászanák  a teljesség igénye nélkül például: Shirsasana (fejenállás - az ászanák királynője), Sarvangasana (gyertya), Chakrasana (híd), Bhudarasana (megemelt föld)...

Ha gyakran fáj a fejed, küzdesz migrénnel, érdemes az alábbi pózokat gyakorolni, melyek segítenek megszüntetni a tüneteket. Érdemes kipróbálni, variálni, hogy számodra mikor melyik válik be a legjobban (hatásos azt is végig gondolni, megfigyelni mikor, mitől alakul ki fejfájás: mitől fáj a fejed, milyen típusú a fejfájás, esetleg fáradtságtól, megfázás miatt, időjárás változás miatt alakult ki stb...):
  • Prasarita Padottanasana - segít megelőzni és kezelni a fejfájást,  segíti az agy vérellátását, alacsony vérnyomásra pozitív hatással van 
  • Shirsasana - segít kezelni a migrént, energetizál,  tehermentesíti a szívet, fokozza a keringést, érdemes napi szinten gyakrolni, fejleszti a memóriát, koncentráció képességet
  • Balasana - stresszoldó, pihentető hatású
  • Bhudarasana/Adho Mukva svanasana - energetizál, magas vérnyomásban szenvedők is végezhetik, frissülnek az  agysejtek
  • Uttanasana  - nyugtatja az elmét, lassul a szívverés
  • Sarvangasana - igazi detox póz: csökkenti a fejfáját, migrént, fokozza a memóriát
  • Shavasana - relaxációs póz, nyugtatja az idegrendszert,  hatására csökken a fáradtság és a vérnyomás, megnyugszik, lassul a légzés, növeli a koncentráció képességet
Namaste!


http://tudosnaptar.kfki.hu/localhost/egyen.php?namenev=willis&nev5=Willis,+Thomas
http://hu.wikipedia.org/wiki/Agyi_%C3%A9rkatasztr%C3%B3fa
http://www.idegrendszer.sokoldal.hu/agyi_erek_betegsegei
http://curiocity.blog.hu/2013/07/29/mitol_faj_a_fejunk#more5432255
http://www.jogapont.hu/cikk/0000000150/a-forditott-testhelyzet-hatasa-a-szervrendszerek-mukodesere/
http://www.mindbodygreen.com/1-7256-3/10-yoga-poses-to-heal-migraines.html
B.K.S. Iyengar. Jóga új megvilágításban, Saxum Kiadó, 2001