A TÉRD ANATÓMIÁJA I.

Bevezetés:

Hogy miért választottam a térd anatómiájának ismertetését? Mert stílusos. Alig pár hete estem álló helyzetből akkorát síelés közben, hogy rendesen összetörtem a térdem. Darabjaira. A választás aktuális, személyesen érintett vagyok abban, hogy ismerjem e terület funkcióját, felépítését, ha majd újra mozoghatok, tudjam mit lehet és mit nem… egyáltalán hogyan fogjak a térd rehabilitálásához – persze külső, akár gyógytornászos segítséget is igénybe véve. 

Az alsó végtag a következőkből áll:

•  medenceövből
•  combból (combcsont) 
•  lábszárból (sípcsont és szárkapocscsont) 
•  lábból (lábtő, lábközép, ujjak csontjai) 

Az ember felegyenesedett testhelyzetéből adódóan az alsó végtagok funkciója és struktúrája részben átalakult, az ember testsúlya a medence közvetítésével teljesen az alsó végtagokra nehezedik . Az alsó végtagok csontjainak szerkezete és ízületei sokkal szilárdabbak a felső végtagokéhoz képest. 

A térd részei:


A térd szempontjából fontos csontok ismertetése:

A comb vázát a combcsont (femur) alkotja. Ez az emberi test leghosszabb és legerősebb csöves csontja. A térdkalács (patella) a térdízület elülső felszínén elhelyezkedő gesztenye alakú csont. Felszínes helyzetű, szinte teljes terjedelmében kitapintható. A lábszár, az alkarhoz hasonlóan 2 csontból áll: 

•  Sípcsont (tibia): a lábszár vázát mediálisan alkotó hosszú csöves csont, elülső felszíne a bőr alatt kitapintható. Proximalis vége megvastagodva két bütyköt (condylus medialis et lateralis) alkot, közöttük két kivájt ízületi lap van. Ez alatt tapintható egy erős érdesség, ahol a comb feszítő izmai tapadnak. 
•  Szárkapocscsont (fibula): a lábszár külső oldalán pálca alakú csont, felső feji vége feszes ízülettel kapcsolódik a tibia condylus lateralis-ához. 

Izmok:

Combizmok:

• Feszítők (combizmok legnagyobb tömegét alkotják) : szabóizom (m. sartorius) és a négyfejű combizom (m. quadriceps femori) 
• Hajlítók: félighártyás izom (m. semimembranoscus), féliginas izom (m. semitendinosus) és a kétfejű combizom (m. biceps femoris) 
• Közelítők: fésűs izom (m. pectineus), karcsú izom (m. gracilis), hosszú combközelítő izom (m. adductor longus), rövid combközelítő izom (m. adductor brevis) és a nagy combközelítő izom (m. adductor magnus) 

Lábszár:

• Feszítők: elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior), hosszú öregujj feszítő izom ( m. extensor hallucis longus) és hosszú lábujjakat feszítő izom (m. extensor digitorum longus) 
• Hajlítók: hárpmfejű lábikra izom (m. tibialis posterior), hosszú öregujj hajlító izom (m. felxor hallucis longus), éshosszú lábujjakat hajlító izom (m. flexor digitorum longus) 
• Szárkapcsi izmok: hosszú szárkapcsi izom (m. peroneus longus), rövid szárkapcsi izom (m. peroneus brevis)

Térdízület (articulatio genus):

Az emberi test legnagyobb és egyben egyik legbonyolultabb felépítésű ízülete. Erős szalagkészülékei vannak, sokféle speciális berendezés található itt, lágyrészekkel nincs védve. Az ízület alkotásában közvetlenül részt vesz: a comb- és a sípcsont, valamint a patella. Másodlagos szerepe itt a szárkapocscsontnak van. Tehát a térdízület alapvető feladata a sípcsont és a combcsont között létre hozni a terhelésátvitelt, méghozzá kontrolláltan, úgy, hogy a szabad mozgás ne legyen akadályoztatva. 

Térdízület részei:

•  Íz felszínek 
• Ízületi tok (igen kiterjedt és bonyolult ízületi üreget zár körül) 
• Ízületi üreg (rendkívül nagy, alakja bonyolult) 
• Szalagok (az ízesülő csontvégeket tartják össze) 
• Nyálkatömlők (egyesek a csontfelszínek védelmét szolgálják, mások az izmok tapadó inait párnázzák alá) 

Az izmok az ízület mozgatásán kívül tartófunkciót töltenek be, az ízületi tok és a szalagok pedig statikus stabilizáló szerepet játszanak (stabilan tartja a csontokat egymáshoz képest). 

A meniszkuszok gumiszerű, fektetett C alakú porcok, amelyek kipárnázzák a térdet. Egy a térd külső, és egy a belső szélén található. A térdet a meniszkuszok tartják stabilan, általuk a combcsont ízületi feje jobban illeszkedik a sípcsont kettős térízületi vápájába. A meniszkuszoknak továbbá az ízületi nedv áramlásában, a szövetek táplálásában, a hirtelen ható erők tompításában, a súly- és az erőátvitelben is szerepük van. A meniszkuszoknak önálló vérellátása nincs, sejtjei táplálékot és oxigént a térdízületi folyadékból kapnak. Az önálló vérellátás hiánya egyben a rossz gyógyulási hajlamot is jelenti. 

Szalagos összeköttetések: a lig. Collateralis medialis (belső oldalszalag), lig. Collateral lateralis (külső oldalszalag), lig. Cruciati anteries (elülső keresztszalag) és a lig. Cruciati posterius (hátsó kersztszalag). A keresztszalagok a térd középső részén találhatók, az oldalszalagok kívül és belül tartják össze az ízületet alkotó csontokat. Az elülső keresztszalag a sípcsont előretörténő elmozdulását, a hátsó keresztszalag a tibia hátrafelé történő elmozdulását akadályozza. Ha a keresztszalagokat meghúzzuk, a térd túlzottan lazává és instabillá válik. Amikor a combcsont nem precízen csúszik a sípcsonton, akkor az a meniszkuszok kopásához vezet. 

Az ízületekben a csontok végét porc borítja, amely sima, kemény védő szövetként felfogja a rázkódást, és minimálisra csökkenti a súrlódást. Az ízületi tokot belülről bélelő szövet sejtjei termelik az ízületi folyadékot, amely kitölti a teret, és tovább csökkenti a csontok súrlódását, valamint megkönnyíti a mozgást. 

A térd működése:

A térd működése látszólag egyszerű, a valóságban azonban bonyolult. A térdkalácsot erős ín köti a lábszárcsonthoz. Ez teszi lehetővé, hogy a felette található négyfejű combizom segítségével kinyújthassuk, vagy megfeszítve tarthassuk a térdet. A belső és a külső rögzítő szalagok segítenek abban, hogy a térd mozgásai közben a térdkalács ne mozduljon ki a helyéről. Az ízfelszíneket tükörsima felületű, úgynevezett üvegporc borítja. Az üvegporcot mintegy kiegészítve a sípcsont lapos ízületi felszínén két félhold alakú rostos-rugalmas porc, a külső és belső meniszkuszok helyezkednek el. Ezek növelik a terhelési felszínt, valamint csökkentik az ízületet érő dinamikus terheléseket. A térdízületet alkotó részeket a már említett különféle szalagok, valamint az ízületi tok köti össze.

A térd alapvető funkciója a hajlítás (flexió) és a nyújtás (extenzió), nem jellemző a rotáció. Kivéve flexiókor, akkor minimális rotáció lehetséges.