Tegnap a városba menet a buszon Paolo Santarcangeli Beszélgetések a Sátánnal című könyvét olvastam. Minden percet ki kell használni az olvasásra, 4 gyerek mellett ez hatványozottan érvényes. Megtetszett a következő gondolat, ami már bennem is megfogalmazódott, de olyan, mintha "az író belelátott volna a fejembe és elorozta volna tőlem a gondolatot": 

 "Hát igen - felelte ő -, az igazi mestert nemcsak a tudása teszi, hanem a lénye és a hallgatása is; olyannyira, hogy a puszta jelenléte is fény a homályban; hisz nyilvánvaló, a Mester nem válaszol a rosszul föltett kérdésekre, a jól föltett kérdésekre viszont már magától tudja vagy sejti a tanítvány a választ. A Mester, lényegét tekintve világosság, megerősítés, helyeslő mosoly."

Igen, még jó, hogy ezt a sátán fogalmazta meg. :D